Leírás: |
Hetvenedik életévének küszöbére érve szép és tartalmas kötetet állított össze Szilágyi Károly, a délvidéki magyar írás csöndes szolgája. Úgy volt és van ő jelen közöttünk, az eleven irodalom lármás valóságában, hogy szinte észre sem vettük, s úgy szolgálja az írást – hol megfontolt publicisztika, hol szépszövésű jegyzet vagy tanulmány, hol pedig irodalmi művek fordítása révén –, olyan alázatos jelenvalósággal, ahogyan a bácskai eperfa díszítette valaha a kertjeink mezsgyéjét. Csak akkor vettük észre, hogy része volt a tájnak, amikor megrezzent a koronája, és elénk hulltak zamatos gyümölcsei. Azok a gyümölcsök, melyek egyszeri, nélkülözhetetlen és megismételhetetlen részei voltak a kertnek, az egész kertkultúránknak.
Fél évszázad zamatos termésének, írásainak legjavát gyűjtötte e kötetbe a szerző. A „történet” a délvidéki lapokban és folyóiratokban megjelent karcolatokkal, riportokkal és vallomásokkal kezdődik, azzal a korral, amely minden bizonnyal Jugoszlávia halála címen kerül be a históriás művekbe, s amely a maga teljes történelmi súlyával van jelen szerzőnk alkotásaiban, legyen szó kisebbségi sorsról, magánéleti megpróbáltatásról vagy a háború borzalmairól. Folytatódik az „emigrációban” született írásokkal, amelyekben egyszerre jelenik meg az új otthonteremtés minden kínja, és az önmagával történő számvetés fölszabadult öröme. A látóhatár ekkor már a Kárpát-medence széles horizontjáig tágul, és sorra nevet kapnak a magyar nemzeti sorskérdések is. Kiderül, az ideológiai hadviselésnek, a múlt máig tisztázatlan kérdéseinek, a lappangó szellemi terror virulens hatalmának mérge nemcsak a Balkánon gerjesztett ellenséges indulatokat, hanem sejtjeiben mérgezte meg a magyar társadalmat is. A levantei sötét világ magyarországi változatának mindennapjai bőven adtak tennivalót a hátország póttartalékos írástudójának, aki búcsújáró keresztényként újra Ellenszélben találta magát.
A megszenvedett valóság határozottan tapintható hitele által válik igazán széppé és jelentőssé a kötet. A helyenként megcsillanó derű jelzi: mégiscsak a szellem győzedelmeskedett e keserű világ fölött. Egy sokszorosan kisebbségi sorban élő írástudó – egy szlovén anyának a szerb Bácskában nevelkedett magyar fia, aki a kommunista örökséggel naponta csatát vívó, posztkádári Magyarországra menekült keresztény magyar ember morális helytállásának lehetőségeit kutatja – munkáiban a XX. századi ember megannyi kérdését érinti. Meglátásai hasznos útravalónak ígérkeznek a magyar keresztalja valamennyi újkori zarándokának.
|