Könyvek, dokumentumok

Szívások

„...a szöveget nyelvben tartjuk”
                                                                                                  Roland Barthes

Azért választottam Danyi Zoltán kötetének rövidke ismertetőjét, mert több szempontból is fontos számomra ez kis zöldes könyvecske. Fontos azért, mert 2002-ben a zEtna elektronikus olvasótér ezzel a kötettel útjára indította a Vulkáni Helikon elnevezésű sorozatát, amely sorozat azóta is a vajdasági könyvkiadás egy alternatív lehetőségét nyújtja a bemutatkozni vágyó fiatal vajdasági szerzőknek. Tehát szimbolikus jelleget ölt e könyv: teret nyit. Másrészt azért is fontos, mert a zEtna virtuális olvasóterének egy olyan anyagi, testi, tapintható megnyilvánulása, „elektronikus kisülése”, amely számos érdekes elméleti kérdést hoz mozgásba.* De valójában számomra leginkább azért jelentős e vékonyka (kb. 70 oldalnyi) könyv, mert a benne található kisprózák és a töredékes, fragmentált Szappanregény is barthes-i értelemben használva a fogalmat: szövegek. A kötet szerkezetét tekintve négy nagyobb fejezetre tagolódik: Szép minden, Kaporból lettél, Szappanregény, Semmi fájdalmas.
R. Barthes A műtöl a szöveg felé című tanulmányában egyhelyütt azt mondja, hogy a művet kézben, a szöveget nyelvben tartjuk, azaz csak diskurzusként létezik. Danyi Zoltán könyvét, mint sok más könyvet, olvasás közben a kezünkben tartunk, a szövegei ellenben úgy tárják fel és artikulálják magukat, hogy folytonosan nyelvben tartja az olvasót (álljon e néhány gondolat is példaként).

„Lehet, hogy könnymutatványos?”**

Danyi kisprózái nem állnak meg a könyvtári polcon és nem porosodnak ott, hanem  alapvető tulajdonságukból kifolyólag mozgásban vannak, keresztülvágnak más kortárs szövegeken, párbeszédet folytatva azokkal, beszéltetve azokat.

 „Kitalálókám nem akar beindulni, ilyenkor kussol az ember, vagy jobb esetben kuksol. Olvasok, abszolút mai regényeket.... azt veszem észre, hogy M. szép kék szeme könnyes a verstől… Lehet, hogy könnymutatványos?”***
 A példaként idézett Swing novella szövege keresztülvág több művön is (Domonkos: Majd-nem-vers, Darvasi L.: Könnymutatványosok legendája). Az idézett részben például Darvasi László regényét idézi meg az egyes szám első személyű elbeszélő. „A sorscsapások ellen mindenféle friss szerzővel vértezem fel magam”-mondja az egyes szám első személyű ironikus elbeszélő és a valós olvasóban elindít egy olyan szövegszerű játékot, amely a szövegek közötti párbeszéd lehetőségét nyitja meg és a befogadó játékos örömét szolgálja. 

Danyi prózájában a nyelvet, a nyelvben rejlő képességgel, a saját természetével igyekszik legyőzni, önmagán belül, a szavak játéka által, melynek színháza. Mindenre kiterjedő iróniája során Danyi színre viszi a nyelvezetet, ahelyett, hogy csupán használná. Ezáltal, és a személyes hangvétele  révén prózája a végtelen reflexivitás fogaskerék-szerkezetébe helyeződik. A prózáján keresztül a szövegei szakadatlanul a szövegről, szövegekről gondolkodnak. Számomra igen fontos, hogy Danyi az irodalmat nem művek sorozataként éli meg, hanem gyakorlatként, módszertani mezőként és a jelentők szövetére, más szövegekre figyelve, diskurzust folytat azokkal, ő maga is szöveget teremtve ezáltal.

Deissinger Ákos

 *  A különböző médiumokat érintő elméleti kérdésköröket már mélyrehatóan és gazdagon feldolgozta a DNS kulturális folyóirat.
** 21.o.
*** uo.