Könyvek, dokumentumok

A magas publicisztika legtöbbet művelt, ugyanakkor leginkább igényes műfaja a beszélgetés. Tudni kell kérdezni, tudni kell odafigyeléssel hallgatni, tudni kell beszédhez nem szokott személyeket, kézműveseket és juhászokat, hazátlanná vált menekülteket, jómódú gazdákat szóra bírni, ehhez pedig a megértés, a meghallgatás érzése nélkülözhetetlen, az együttérzés valójában, s ebben Farkas Zsuzsa mester, ezért válaszolnak a kérdéseire mindazok, akiket megszólított, de mester a megfogalmazásban is, beszélgetőtársától nem várja el, hogy önmagáról választékosan beszéljen, de nem is nyúl hozzá, nem egyenesíti ki az elhangzottakat, miközben nagyon is odafigyel a nyelv szabályaira, amiből természetesen következik írásainak jólformáltsága. Egyfelől megmutatkozik bennük a megszólított személyisége, másfelől megmutatkozik bennük az együttérző, az odafigyelő írástudó személyisége, s a kettő Farkas Zsuzsa minden írásában egyensúlyba kerül, ami azt jelenti, egyszerre ismerhető meg mondataiban és bekezdéseiben, nem utolsósorban a szóhasználatban a megszólított és a kérdező.

Bányai János