Könyvek, dokumentumok

 

Válaszkeresés, magyarázat az élet történéseire vagy csupán visszatekintés és emlékezés? A narrátor monológszerűen felépített történeteiben talán az önámításoktól gazdag sorsokkal is szembe kell néznie úgy a főhősnek, mint az olvasónak. Burány Nándor Articsóka című regénye 2011-ben jelent meg a Forum Könyvkiadó gondozásában. Az elbeszélő visszaemlékező pozíciót használva idézi fel életének és családjának fontos eseményeit. S minthogy az emberi emlékezet sem folyamatos és rendszerezett, az elbeszélő gondolatai is ekképpen épülnek egységbe. A rendezetlenség ellenére azonban olyan több generáció által felölelt időfolyamatokról beszélhetünk, melyek a regény végére mégis teljessé válnak az olvasó előtt.
Az idős férfi monológáradata egy agronómus története, aki a jobb élet reményében nagyvárosba költözik, ám a várt remények másként alakulnak: szembesülnie kell felesége könnyelműségével, a politika életeket befolyásoló hatásaival, a háború és a kiszolgáltatottság érzésével, a nemzetek egymás között fennálló feszültségével és szembenállásával, valamint az elkerülhetetlen betegségek következményeivel, melyek állandó félelemmel és rettegéssel járnak együtt.
A család múltja, jelene s a tervezett és sokszor előre nem látható jövő képeivel párhuzamosan kibontakozó társadalomkép és korrajz ismertetése is e könyv, de egyben emlék a családról, barátokról, munkáról, munkatársakról, személyes biztatásként megélt élményekről, keserű csalódásokról, pillanatokról és érzésekről. A több nemzedék életét ábrázoló alkotás egyaránt rámutat a folyamatosan bekövetkezett változásokra, a nemzedékek közötti hasonlóságokra, s leginkább mégis az azok közti különbségekre. A XX. században felerősödött egyéniségtudat, a személyi szabadság fontossága és megélése is már megmutatkozik a narrátor és a szülők életcéljait illetően: míg az utóbbinak a vagyonszerzés, a kényelem megteremtése a fontos, mondhatni az anyagi javak megszerzése, addig az elbeszélőnek szembesülnie kell a megváltozott életkörülményekkel. Harcolnia kell a személyi szabadságért, s vállalnia kell annak megélését is: tovább kell lépnie felesége hűtlenségén, s feláldozni a közösen megszerzett értékeket. Minden kornak megvan a lehetősége, s az ahhoz alkalmazkodni tudó személyisége, de hogy a pillanatnyi döntések helyesek-e, arra csak a visszaemlékezések által kap az agrármérnök is választ: „Mikor az ember az érvekkel nem boldogul, akkor a pillanatnyi hangulat hatása alatt határoz. S élete végéig viseli a következményeit. A meggondolatlanság tipikus esete, mondtam később többször.” (201.)
Az élet sokszínűségének reális bemutatása a szövegegész, melyhez ugyanúgy hozzátartozik a remény és vigasztalhatatlanság, a jó és rossz kettőssége. A személyes sors a pillanatnyi boldogságokkal, az állandó küszködéssel és a fordulatokkal teli életben rajzolódik ki. A magánéleti kudarcok és társadalmi, politikai fordulatok alakították a regényben megszólaló emlékező személyiségét. A műben szereplő család sorsában nincs semmi szokatlan és meglepő: mindenki a mindennapokban megvalósuló életben maradást igyekszik megteremteni.
Az emlékek színhelye Vajdaság, melyben kiemelt helyet foglal el Újvidék és környéke, valamint a gyermekkori otthonként emlegetett Zenta. Amikor a balkáni háborús időszakokból a kivándorlás jelentené az egyetlen életlehetőséget, akkor is a szülőföld iránt érzett ragaszkodás bizonyul erősebbnek. Nemcsak a színhely, de a leírt léthelyzet(ek) megélése is egyértelműen vajdasági színezetű(ek). A jellegzetes vajdasági kisembernek az az arculata jelenik meg itt is, ami talán már ismerős lehet a XX. századi vajdasági irodalom hőseiben: az a személy, aki mindig képes talpra állni, és ha nehezen is, de alkalmazkodni tud a jelen helyzetéhez: „…a számtalan sok csalódás ellenére csak meg kell próbálni újra hinni.” (59.) A visszaemlékező narrátor és családjának története is csak egy újabb megnyilvánulási formája e személyiségnek.
Vajdaság kihagyhatatlan multikulturális meghatározottsága fontos szervezőelve az agronómus életének is. A nemzeti sokszínűség nemcsak a háború és egymásra találások közepette bontakozik ki, hanem a vegyes házasságtól való félelem, majd a mégis felvállalt házasélet beteljesülési lehetőségei is helyet kapnak a szövegvilágban. A vajdasági élethelyzetek a napjainkig megélt élményektől az 1848-as szabadságharcig visszamenően jelennek meg. Jól bemutatja tehát e regény azt, hogy a történések örök körforgásban állnak, s az idő múlásában csupán a helyzetek és személyek változnak.
A kert és a nők jelentik a menedékhelyet a narrátor számára, s ha sokszor mégis csalódást okoznak, akkor is ezek képezik a remény és újrakezdések erős bástyáit. „Feleségem egyetért velem, ő mintha még nehezebben viselné el a fizikai, szellemi nyomornak ezt a kilátástalanságát, ami elől csak egymás bizalmának és megbecsülésének áttörhetetlen falai mögé bújhatunk el. Ha ide is elbújhatunk még. Ha nem áltatás ez is csupán.” (10.) Az első feleségén kívül két nő (Jutka és Nádja) kapja a legnagyobb szerepet a regényben, külön fejezetcímet is szentel nekik.
A kert értelmezési lehetőségeinek sokféleségével áll szemben az olvasó a könyv elolvasása után. A kert is magán viseli az emberi világunk azon sajátosságait, melyben a megújulás, az állandó újrakezdések lehetőségei, a megmaradás esélyei a fő szervezőelvek. A várakozás és állandó bizonytalanság érzése kerekedik felül a narrátorban is, amikor azokról a növényekről beszél, melyeket saját maga ültetett. Az agrármérnök életében a kert vásárlásával az önmegvalósítási folyamat veszi kezdetét: „…a kertet (s ez máig titokzatos üzenet) a lelki-szellemi egészségem megőrzéséhez – az érzelmek szennyezettsége – érezhettem sürgősnek.” (68.) A kert folyamatos átváltozáson megy keresztül: mindig átalakítja azt, s újabbnál újabb növényekkel gazdagítja. Ez lesz majd az a hely, ahol, mint egy elzárt kis szigeten örömét lelheti a válságos helyzetekben: „Az élmény, amit az újjáéledő kert nyújthat, minden sérelemért kárpótol. A kert a sok romhalmaz mellett az egyetlen még megmaradó esély, a meg-megújuló ígéret, mint az édes álom, elringat, hogy utána frissen, a vereségeket elfeledve, a hiábavaló küszködések fáradtságát kipihenve – mint az éjszakai varázs után – megint kíváncsin nyíljon a világra szemed.” (58.) S mégis, ahogyan emberi világunk, a kert is sokszor a csalódás színhelyévé válik. A címre visszautaló articsóka meghonosításával járó próbálkozások a több év során megtapasztalt kudarccal szembesítik az agrármérnököt. Az articsóka termesztése így a sokáig tervezett és vágyott álom szimbólumává is válhat. Ezek és a hasonló mindennapokkal járó apró vágyak tartják életben az elbeszélőt.
A fejezetcímek (Önámítások, Vergődés, Jutka, Nádja, Agónia) utalnak a személyes sors fordulataira s buktatóira, de a keserűség mögött mindig ott rejtőznek a felejthetetlen pillanatok örömei, a szerencsés fordulatok megtapasztalásai, csak észre kell őket venni, ahogy ez az emlékek felidézésekor is történik az elbeszélővel: „A sors kegyetlen játékai bárgyú ábrándozásokkal és kellemes meglepetésekkel fűszerezve.” (320.)

Mészáros Krisztina