Könyvek, dokumentumok

A 2010-ben a Forum Könyvkiadó gondozásában megjelent Agressiva a szerző több mint 15 évnyi, eddig folyóiratokban publikált írásainak gyűjteménye. Első kötete, a Bakancs és fal 1994-ben jelent meg, szintén a Forumnál. Jódal Kálmán prózája kifinomult, irodalmi körökben elismert (2010-ben az Agressiváért Szirmai Károly irodalmi díjat érdemelt ki), mégsem szólít meg nagy olvasóközönséget. A cím és a borító fenyegetően jelzi, a könyv tartalma nem érzékeny lelkűeknek íródott. Kétségkívül nem könnyed olvasmányok ezek, mégis különleges élményt nyújtanak. A vajdasági és az egyetemes irodalomban egyaránt sajátos hangú szövegek egyedien épülnek be azokba az avantgárd, formabontó irányzatok által alkotott hagyományokba, amelyek előtt Jódal Kálmán tiszteleg is, és amelyek egyértelmű inspirációi mind novelláinak, mind hangjátékainak. „Vizuálvámpírként” töltekezik filmekből, képzőművészeti alkotásokból, képregényekből, de ugyanúgy az alternatív gépzene is forrása annak az agresszív, sci-fihez közelítő cybervalóságnak, ami Vajdaságban különleges helyre emeli az újvidéki írót.

A hosszabb-rövidebb novellák nem teremtenek a szó szoros értelmében új világot: a valóságunkból táplálkoznak annak átformálásával és módosításával, talán épp ezért érezzük mégis magunkhoz közelinek a szövegek deformált és durva realitását. Jódal Kálmán prózapoétikája irodalom és film fúziójára épül, ezekből hoz létre többet mindkét művészeti ágnál. A textualitás határait a jelentés által kitolja, a történet jelen időben hallucinációként pereg a szemünk előtt. Írásai forgatókönyvként, a képzelet kihívásaiként olvashatók: ijesztően hiteles, ugyanakkor bizarr képzelettársítások tárulnak fel az olvasó előtt. A 90-es évek háborúinak traumái mellett a multimediális eszközök, a technológia fejlődése és a hallucinogén szerek beépülése a tömegkultúrába egyaránt éreztetik hatásukat a rafinált józansággal szerkesztett szövegeken.

A helyszín a háború után lábadozó Újvidék. Visszatérő szereplők töltik meg üres napjaikat azzal, hogy egymást sem kímélve elhasználják mindazt, amit maguk körül találnak. Még ha különösebb cél vagy előre meghatározott sors nélkül is, a városban zajlik az élet. A korábbi szabályok felbomlanak, új normarendszer alakul ki, a szabadság romboló erőbe csap át. Határtalanság, mértéktelenség, hedonizmus jellemzi a mindennapokat, a cselekmény gyakran valamely tabu köré szerveződik. Lóg a levegőben az apokalipszis valós vagy kívánt fenyegetése, s csak idő kérdése, mikor szólalnak meg a harsonák. Ettől a mámorító, felszabadító, tét nélküli léttől a hősök szenvedélyesen függővé válnak. Tudatmódosult, torz állapotok bontakoznak ki, és elhalványul a különbség úgy ember és gép, mint férfi és nő között.
Jódal Kálmán könyve kísérletként keresi a választ a kérdésre:„»De vajon a korlátlan szabadságot el tudnánk-e viselni?« – mélázok, de gyorsan elhessegetem a gondolatot.”

Dancsó Andrea