Könyvek, dokumentumok

	Világítótorony eladó. Festettvíz-próza Szerző(k): Tolnai Ottó Műfaj: Próza
Megjelenési adatok:	zEtna Zenta, 2010
ISBN:	9788684339548
Leírás:	Adria-próza mint „élő festmény” „nekem nincs, sosem is volt más programom: Nézni a Tiszát - … Nézni az Adriát – mint radikális program.” (150.) A „festettvíz-próza” műfajmegjelölésű legújabb (leszámítva a nehezen beszerezhető A kisinyovi rózsát) Tolnai-kötet prózájának színe kék, sötétkék, azúrkék, néhol zöldes, akár a tenger, hiszen témája és írói programja is maga a tenger. A festettség (a költészet és a festészet egybeesésének, illetve a költői festésnek) igénye húzódik végig rajta, ám ez, a tenger vizében helyenként előforduló rendkívüli szín „nem mű valami, hanem valóságos, hiszen a legavatottabbak (ti. a tengerészek – saját megjegyzés) nevezik így: festett víz.” (128.) Éppen ezért is tud a a tenger, az Adria (vagy korábban: a Tisza) nézése radikális programmá válni Tolnainál, hiszen szemlélődése tulajdonképpen „tanulás” és később ars poetica: a valóságot mint olyant, ami már maga is művészi, önmagában megírni. Ilyen értelemben működik, szerveződik a Tolnai-féle próza is: a költőiség kategóriájával átitatott valóság-megfigyelés. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a nézésnek mint radikális feladatnak csak első része a tiszta kontempláció, mely azonban mindenképp elvezet, sőt anyagot szolgáltat, illetve formát, kifejezést és módszert ad az elmélkedéshez. A történések (mind a barátok, ismerősök élete, mind a környzet, a tenger és a tengerparti városok) megfigyelése a fenomenológiai leíráson túl egy olyan koherens világhoz jut el, melyben a dolgok szerkezetét Tolnai saját mitológiája hatja át. Ezért is érezhető prózáján erőteljesen egyrészt az anyagszerűség, másrészt pedig a motivikusság. Tolnai „festettvíz-prózája” tehát tiszta költészet, hiszen a vizet, a folyó- (vagy inkább tenger-) szöveget a költészet stíluseszközeivel, palicsi Homokvárának műtermében használt színes temperáival, erős, nehéz illatú festékeivel festi meg, hogy végül ténylegesen sikerüljön a program: művészetébe végképp beilleszteni a tengert, a köré építeni saját (erős, nehéz illatú) tengerét. Ahogy a Homokvár műtermének asztalán a sok nyitott tetejű temperatubus (melyek tetejét az előbbi munka, a japán tea-papírra készített képversek miatt felejtette lezárni), úgy helyeződik el a Világítótorony eladó szöveg-tengerében a sok motívum, a szereplők, a személyek és tárgyak, akik/amik egyrészt anyagot adnak a mesélésre, a Tolnai szerzői kézjegyeként ismert rizómaszerű szövegvilág kiépítésére, másrészt pedig ők maguk azok, akik mint nyitott tetővel feledett festéktubusok, beleömlenek a tengerbe, és befestik azt. Ilyen szereplő, motívum például Bocskay Ottó, az ókanizsai barát, az alterego (vagy ahogy a filmesek nevezik: dublőr), aki feleségével, az építész Évivel az Adrián lakik, és akinek szép, ezüstös hajkoronája van. Vagy a tengerpartra költözött, költő-író, mélabús mosolyú Holti Mária (akinek Csak a kő című verseskötete egyébként épp azokban a napokban került kezembe könyvespolcom legeldugottabb rejtekéből, amikor a Világítótorony eladót olvastam), a különböző anyagok (a cukor, a só, a kő), a hvari agavészálból készült csipke és az agyonvert csipke(rongyikák) vagy éppen a világítótorony, melynek – mint ahogy a kötet mottójaként szolgáló Musil-idézetből megtudhatjuk – fénye a sötét tengeren legyezőként suhan végig: hol látható, hol pedig eltűnik. Így suhan végig a szövegen magán ez a világítótorony is, vagy a már előbb felsorolt szereplők, motívumok. A Világítótorony eladó „rákszerű hátmozgása” (12.) a nosztalgia érzetével gyúrja össze a szerző gazdag, eseménydús életét és széles tudásanyagát, ám ez a rákra jellemző hátrafelé haladás nem a homokban, illetve az időben komótosan, egymás után való visszafelé mozgás technikájaként, hanem a már említett élet és tudás emlékei közötti és a már említett rizómaszerű építkezéssel való átjárásként valósul meg. A múltból előtűnő alakok regényes történetei, illetve Tolnai és útitársainak (Jutka és a filmesek) Adria-járása és útirajza mellé a szerző irodalmi és képzőművészeti leírásai, esszészerű értekezései illeszkednek, hogy ez a sokféle, helyenként igazán rendkívüli színű tenger-szöveg Tolnai Adriához való kulcsfontosságú (hiszen nemcsak „költészetem fermentumáról, végtelen pályájáról, végső értelméről, végső soron az életemről volt szó” – 45.) viszonyát összegezze. És ahogy a Tolnai-opusz, úgy ez a kötet is kísérleti mű, alkimikusi-vegyészi munka, melynek anyagai azonban nemcsak a Homokvár elefántcsonttornyából (az alföldi világítótoronyból), hanem az Adria mellől kerültek elő. A sópárlók medencéinek az alján lapuló kristályszemek ott vannak a lapok között, a könyvtestből mint fülünkhöz szorított kagylóból morajlik a tenger. Bencsik Orsolya

Frissítés időpontja: 2010-10-01

Könyvek, dokumentumok

Világítótorony eladó. Festettvíz-próza