Drámatár

Csík, taxisofőr; Lovass Anita, maníkűrösnő, aki operaénekes akar lenni; Fruzsina és Kitty, ápolónők; Lovass Zsolt, Anita apja, orvos; Kati, énektanár; di Rosa, kereskedő; Saturnio; egy hotelrecepciós; egy házfelügyelő; egy énektanár; rokonok.

Németh Ákos drámájában hétköznapi figurák életképei villannak fel vágyaikkal és kudarcaikkal együtt. A dráma szereplõinek életére jellemzõ hétköznapiságból próbál kilépni Lovass Anita, a manikûrösnõ, aki operaénekes akar lenni. Tehetségét azonban mindenki megkérdõjelezi, magára marad, s ehhez nagymértékben hozzájárul a környezete, az a világ, amelytõl szabadulni akar.

A Németh Ákos színmûvében megjelenõ szereplõk kusza és bonyodalmas kapcsolatai silányak és üresek, hisz ezek a földhözragadt, önzõ figurák képtelenek megérteni és megértetni egymást. A múltat mindenik szereplõ teherként hordja magában, s a jövõ vagy hazug szólamként vagy csak apokaliptikus vízióként jelenik meg. Az elvágyódás, a tehetetlen állapotból való szabadulás igénye csaknem minden szereplõben jelen van, de képtelenek cselekedni, hisz magukra maradtak, mintha mindannyian haldokolnának, s a haldokló utolsó jajkiáltásával próbálnának belekapaszkodni a legközelebb lévõ személybe. Ez leginkább Lovass Anitára érvényes, akit többszörösen megaláznak, s akit végül mindenki eltaszít magától: apja, barátnõje, võlegénye egyaránt. Anita senkitõl sem számíthat támogatásra, így hiába az akarat, a benne rejlõ tehetség, hiába szeretne más lenni, hiába akar kitörni, támasz nélkül ez lehetetlenné válik. Az igazság felismerésének pillanata szétrobbantja az önzéssel egybetartott világot, amelyet Anita szeretetéhségétõl vezérelve próbál másképp felépíteni. Lassan döbben rá arra, hogy a magányból fakadó álszeretet, a már-már fojtogató kapaszkodás soha sem vezethet máshoz, mint az õszinte közeledés elutasításához.

[Online]. szigligeti.szigligeti.ro/index.php