Drámatár

Tébrus Tolvaj; Dorka – életepárja; Ambrus, öregpásztor; Jeromos; Lőrinc; Ignác; Birka; 5-6 birka még, ők a nyáj; 3-4 kisgyerek, Tébrus és Dorka pereputtya.

"...a tanító célzaton gyakran túlnő a hívek színjátszó kedve, féktelen valóságábrázoló komédiaösztöne, s így aztán a wakefieldi ciklusban ott találjuk Tébrus Tolvaj falrengető bohózatát is, melyhez igencsak soványka ürügy az utánabiggyesztett betlehemes játék. Hiba volna, ha olyan koridegen elemeket keresnénk ezekben a darabokban, mint az arisztotelészi „hármas egység”, avagy a modern dráma fortélyos cselekménybonyolítása, rafinált jelenetezése. Vagy ha megfeledkeznénk arról a sancta simlicitásról, amely az egykorú nézősereget eltöltötte – hiszen olyan mulatságos, bár félelmetes epizódokról is megemlékeznek a krónikák, hogy szent együgyűségében a nép az alakítót azonosította a „Gonosszal” és megkergette az ördögöt, avagy Pilátust, Heródest játszó színészt.”

Határ Győző az eredeti műről [oneline].

Az eredetileg A pásztorok második, úgyszintén wakefieldinek is mondott színjátéka című művet Jancsó Sarolta alkalmazta színpadra.