Drámatár

Apa – reményvesztett, nyűtt ötvenes; Fiú – elsőszülött fia, huszonéves, vak; Gyuszi – az öccse, házzal, egzisztenciával; Ibolya – lobbanékony, labilis, élnivágyó lány az Otthonból. Harminc lesz; Erika – barátnője, irigye. Húsz múlt; Mária – az Otthon vezetője. Korán bezárult, szelíd, finom negyvenes; Mama – álomkép. Öt éve meghalt.

Valódi történeten alapuló, ballada jellegű játék. Az eset, a „bűntény” a maga idejében, mindössze egy-két napig foglalkoztatta a szenzációra éhes médiát: egy meglett férfi, az apa karácsony előtt pár nappal kivezette születése óta vak fiát a Mecsek egyik erdejébe és sorsára hagyta. A Fiú holttestére egy hónap múlva bukkantak rá a falubeliek. Ennyi volt az antik görögök kegyetlen leszámolásait felidéző hír. De a történet - a valóságos és a színpadon játszott - azonban nem az emberölésről szól: hanem egymásrautaltságról és féltékenységről, és élnivágyásról, meg kiszolgáltatottságról és szeretetről. Emberek a létezés peremén.

[online]. http://www.budapestikamaraszinhaz.hu/eloadasok/archivum/shure-studio/390-vilagtalanok.html