Drámatár

K., a földmérő; Gardéna, kocsmárosné; Tanító; Schwrzer, egy alvárnagy fia; Jankó, a fogadósné férje; Lasemann, tímármester; Lsemann–né; Brunswick, suszter; Brunswickné; Jancsi, a fiuk; Gerstacker, fuvaros; Artúr; Jeremiás; Olga; Amália; Barnabás; Az apjuk, a tűzoltóegylet egykori oszlopa; Frida, csaposlány; Portás; Elöljáró; Mici, a felesége; Giza, tenítónő; Momus, falutitkár; Pepi; Emília; Henriette; Hivatalsegéd; Zizi

„A kastélyt elbeszélve Kafka nem dönti el, hogy a regénybeli történés valójában K. földmérő nyomasztó álma-e vagy maga a valóság, ahogy álmainkban is megesik, hogy azt hisszük, ébren vagyunk, s hány élményünkre emlékszünk vissza mint rémálomra. A dramatizálásban az álomszerűség nagyobb nyomatékot kap. A regény kezdetén K., a földmérő késő este egy faluba érkezik, amelynek kocsmájában elnyomja az álom. De hamarosan felébresztik. A színpadi változat nyitó mozzanata, hogy az alvó K.-t felverik álmából, s azzal végződik, hogy K., miután végképp kudarcot vallott az a kísérlete, hogy kapcsolatba lépjen a kastély egy vezető hivatalnokával, újra elalszik. Tehát nézőként azt képzelhetjük, hogy a két alvás közti történés nem más, mint K. álma.”

Mihályi Gábor: A szolnoki Kastély. Kafka-adaptáció a Szigligeti Színházban.
www.szinhaz.net/pdf/1989_05.pdf