Települések
|
Bajsa
Település neve az ország nyelvén: BajšaIrányítószám: 24331 Körzethívószám: +381 24 Körzet: Topolya Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.bajsa.net |
| Bajsa már 1462-ben fennállott, mégpedig két önálló helységként, mint Nagbaych és Fibaych, melyeket Mátyás király több faluval együtt anyjának ajándékozott. Fibaych valószínűleg a mai Topolya helyén volt. Ugyanebből az évből arról is van oklevél, hogy Dóczi László, a szentlászlói és Péter a nádorfehérvári vár kapitánya, királyi adományul kapják Bajcsot, s ezt a birtokot Nagbaych és Fybaych néven 1485-ben, Csongrád vármegyéhez számítják. A két helységet Dóczi Péter halálakor Bajnai Both András és Ambrus kapta II. Ulászlótól. Az 1543. évi kalocsai érsekségi urbarium szerint Bajsa évenként huszonnégy pénzt és egy pár csizmát tartozott fizetni az érseknek. A régibb okmányok alapján összeállított és 1665-ben királyi védőlevéllel megerősített érsekségi helységjegyzékben Bajsza is fel van sorolva. A török defterekben még 1580-82-ben is, a szabadkai nahijé falujaként említtetik huszonhat adózó házzal. Itt Nagybajsának mondják, mert mellette akkor Kisbajsa is volt, a melyben 1580-82-ben 21 és 1590-91-ben 23 ház állott. De Nagybajsa az 1590. évi defterben már nincs felemlítve, mert akkor a zombori nahijéhez tartozott 27 házzal. A török hódoltság és a Rákóczi-féle pusztító hadjáratok alatt teljesen elpusztult, a törökök Bajsát 1686-ban hagyták el. Buda visszafoglalása után (1686. szeptember 2.) és a szegedi török helyőrség visszavonulása után a mai Bácska területe felszabadult a török hódoltság alul. Ám portyázó török csapatok be-betörtek a Tisza túloldaláról, ami ekkor még török fennhatóság alatt állt, fosztogatták és rablácra verték a lakosságot. Az ilyen fegyveres betörések alkalmával a lakosság tömegesen menekült mocsaras, lápos területre, ahová a fegyveres rablóhordák már nem üldözhették őket. A biztonságosabb időket az 1697-es év hozta meg, ugyanis ebben az évben Savoyai Jenő vezette keresztény seregek Zentánál elsöprő győzelmet arattak a török sereg felett, azonban a nyugalom nem tartott sokáig. Bajsa a Bácska nagy részével egyetemben elpusztult a kuruc-labanc csatározások során a Rákóczy-féle szabadságharcban 1703 és 1711 között. A Szatmári-béke megkötése (1711) után a falu kamarai igazgatás alát került. A kamara különböző jószágkereskedőknek adta bérbe Bajsa elnéptelenedett határát, ezen a területen legeltették állataikat. Ezek jelentették a környék lakóságát, putrikban vagy kunyhókban éltek. Egyedüli beruházást a kisebb földterületek megművelése és az állatok itatására alkalmas ásott kutak jelentették. Ezeknek a kutaknak az ásása jelentős befektetés volt, ezért csak a tulajdonos használhatta őket, másoknak fizetni kellett a használatért. A puszta bérleti díjáról nem maradtak fenn pontos adatok, de általában tízéves időszakra adták őket bérbe. Bajsát (Bajscha) királyi kincstári pusztaként Mária Terézia királynő 1751 június 25-én kelt donációval Zákó Istvánnak, a megszüntetett tiszai határőrvidék volt kapitányának adományozta, azzal a kötelezettséggel, hogy azt be kell telepítenie. Bajsa tehát 1750-ben lett ismét faluvá. Zákó István 1759-ben Bajsának felét 13.000 forintért Vojnits Lukácsnak és Jakabnak adta el. 1793-ban Vojnits Lukács, András, Jakab, Mihály és Simon megkapták a birtokról a Bajsai előnevet is. Bajsához Alsó Roglatica és Duboka puszták is tartoznak, amelyek az 1904. évi miniszteri rendelet szerint vétetnek fel az országos törzskönyvbe. A római katolikus templom 1760-ban épült Mária Mennybemenetele tiszteletére, parókiája pedig 1784-ben. A kegyúri jogot ez idő szerint a bajsai Vojnits család gyakorolja. Anyakönyveit 1783-tól vezetik. A hívek száma 1785-ben 547, 1908-ban 1518. Adminisztrátorok: 1789-96 P. Orbán Mihály. Plébánosok: 1896-99 Fudáts János, 1800-1809 Kollár György, 1810-38 Ferenczi György, 1839-53 Fratrics György, 1853-78 Maison Jakab, 1806-93 Kesztler Mátyás, 1894-től Százmán Károly. Az ág. ev. anyaegyházat 1785-ben szervezték, temploma 1820-ból való. A településen van gör. kel. templom is 1818-ból. 1806-ban Bajsán négy szárazmalom és egy vízimalom működött. Érdekesség, hogy Bajsán 1908-ban fényképüzlet is működött. A településen kereskedelemmel főleg a szerb és a zsidó nemzetiségű lakosság foglalkozott. 1812-ben Bajsán három üzlet volt, a legfontosabb árúcik akkoriban a só volt. 1881-ben épült a községháza, a munkállatokat a cservenkai származású Jákob nevű mester vezette. Az 1848-as szabadságharc után a Habsburgok megszüntették a megyei fennhatóságot és a terület a temesvári székhelyű Szerb Vajdasághoz tartozott 1849-től 1959-ig. Ezt követően újra helyreállt a megyei közigazgatás. A XX. század elején Bajsa a topolyai járáshoz tartozott. Ez időtájt esik említés a téglaégetőrő, ami a mezőgazdaság mellett az egyetlen számottevő ipari létesítménye volt a falunak. Az 1900. évi népszámláláskor Bajsán volt 3755 lélek, 663 házban. Anyanyelv szerint van 2302 magyar, 114 német, 853 tót, 19 ruthén, 454 szerb. Vallás szerint van 1841 róm. kat., 447 gör. kel., 1162 ág. ev., 203 ref., 49 izr., 52 egyéb lakos. A község határa 16.538 kat. hold. Legnagyobb birtokosai: Vojnits Jakab örökösei, Geyer Henrikné, Lelbach János, Lelbach Károly örökösei, Lelbach Péter és Wámoscher Nándor. Ez utóbbinak itt régi kúriája van, melyet még a Zákó család építtetett. Ezen kívül Fernbach Józsefnek is van itt úrilaka, Duboka pusztán pedig özv. Fernbach Antalnénak. Gläser Jánosnak tégla- és cserépégető telepe van itt. A lakosság Társaskört, Polgári olvasókört, Haladó-kört, róm. kat. temetkezési egyletet és ifjúsági egyletet tart fenn. Határában van Alsóroglaticza és Duboka. Van postája, vasúti és távíró-állomása pedig Bácstopolya. E községhez közel fekhetett az eltűnt Hímesegyház község. Mint nevéből is látszik, ősi egyházas hely, melynek szép temploma lehetett, mely után a községet is elnevezték. Csak 1462-ben bukkanunk első nyomára, amikor Szilágyi Erzsébet birtoka volt, de 1504-ben már Korvin Jánosé. Az első világháború pusztításai Bajsát elkerülték, de a falu lakosságának férfi tagjai részt vettek az első világháború harcaiban, főleg az olasz fronton, az Osztrák-Magyar Monarchia szolgálatában. Az első világháború után az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után Bajsa az egész Vajdasággal egyetemben a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz lett csatolva. 1921-ben szerb családokat telepítettek a faluba. A második világháború alatt Bajsa újra magyar fennhatóság alá került. Több falubeli hadköteles férfi a németbarát politikát folytató Magyarország hadseregébe vonult be, és harcolt a keleti fronton Oroszország ellen. 1941-ben a szerbeket deportálták és helyükre bukovinai székelyek jöttek, akik azonban 1944-ben kénytelenek voltak magyarországi falvakba áttelepülni. 1944-ben Bajsát is „felszabadították” a partizánok. A megtorlás jegyében elsőnek Németh Béla plébánost akarták kivégezni, több emberrel egyetemben, s a falu végén már el is készült a tömegsír, az utolsó pillanatban azonban józanabb érzésű szerb polgárok kicsavarták a mészárlásra készülők kezéből a fegyvert. Az ország újjáépítése folyamán megtörtént a feudalista vagyon államosítása, magalakult az első szocialista termelőszövetkezet. A falu villamosítására és a falu Topolyával összekötő út kikövezésére 1946-ban került sor. Bajsán 2000-ben leégett a Wamoscher-féle kastély egyik része. A tűz gondatlanságból keletkezett, avarégetés közben tüzet fogott egy kétszáz éves tölgyfa és erről a tűz átterjedt a tetőszerkezetre. A mennyezet 40 köbméter erdélyi fenyőfából készült, amely puskaporszáraz volt. A régi, romos állapotban lévő 1881-ben épült községházat a falu saját forrásokból kezdte el tatarozni, a munkálatok 2002-ben fejeződtek be. 1991-ben 2745 lakosa közül 1904 magyar, 296 szerb, 287 szlovák, 2002-ben pedig 2568 lakosa közül 1671 magyar, 413 szerb, 162 szlovák, 129 jugoszláv. |
|
| Földrajzi koordináták: | +45° 47' északi szélesség, +19° 35' keleti hosszúság |
Nagyobb térképre váltás |
|
| Fényképgaléria: |
|
| Demográfiák (7) Intézmények (7) Rendezvények (17) | |
Frissítés időpontja: 2011-10-24
Fejlesztette: GAS Softwares