Települések

	Bajmok Település neve az ország nyelvén: Bajmok Irányítószám: 24210 Körzethívószám: +381 24 Körzet: Szabadka Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.bajmok.co.rs
Bajmokot először 1462-ben említtetik faluként, midőn Mátyás király február 16-án az anyjának fényesebb udvartartás céljából adományozott Csongrád- és Bács-vármegyei falvak és puszták között Bajmok falut is megnevezi, amely ekkor Csongrád vármegyéhez tartozott. Mátyás király anyja, Szilágyi Erzsébet, 1484 november 11-én jószágait végrendeletileg Corvin Jánosra hagyta, amit Mátyás király is megerősített, s így a a fentemlített helységek is Corvin birtokába jutottak. Corvin 1504-ben halt meg, özvegye pedig 1509 január 25-én Brandenburgi György őrgrófhoz ment férjhez, s így más birtokokkal együtt, az említettek is újra urat cseréltek. A csakhamar bekövetkezett török hódoltság alatt a defterekben, 1580-82. években, Novibajmok néven említik 21 adózó házzal a szabadkai nahijében. 1590-ben pedig a zombori nahijében volt egy Baimok 16 és Novibajmok 21 házzal. Később, a török korszakban, a falu elpusztult, és a hódoltság végével a még ott lakott nehány ember is Szabadkára költözött, magával vivén a pusztának hagyott területre való jogát. Bajmokot, a többi szomszéd pusztával együtt, 1702-ben, s újra 1743-ban és 1779-ben Szabadka város határához csatolták. Egy 1764 június 28-án kelt királyi rendelet a katonaszállítás könnyítése céljából Szabadkának megparancsolja, hogy két pusztáját - Bajmokot és Ludast - telepítse be. 1770-ben kezdték el Bajmokot betelepíteni, ami csak 1785-ben ért véget, amikor 130 magyar és 88 bunyevác család települt Bajmokra, majd őket németek követték több hullámban. Ipara már ekkor erős fejlődésnek indult, mesterei is már céhekbe tömörültek, így a kovácsok, ácsok, kőmivesek, szűcsök, csizmadiák, szabók, kötélverők, takácsok, asztalosok és szíjgyártók. A római katolikus plebániát 1770-ben szervezték (azonban 1780-ig mint Szabadka filiálisát adminisztrálták), temploma 1817-ben épült, de 1845-ben megújították, valamint 1889-ben újra berendezték. 1907-ben a régi elé új templomot építettek, amely egybefüggött a régivel, s így tágasabbá lett. Kegyura Szabadka város volt. Anyakönyvet 1780-tól vezetnek. A hívek száma 1781-ben 740, 1908-ban 7620. Adminisztrátorok: 1780-1800 Miller János, 1804-1810 Cselkó József, 1811-16 Steininger József. Plébánosok: 1817-46 Kokács Jakab, 1844-62 Missurai Mátyás, 1863-84 Pertich Bertalan, 1886-95 Matkovics Bertalan, 1896-1905 Kuluncsics Miklós, 1906-óta Hegedűs Lénárd. Az 1900. évi népszámláláskor Bajmokon volt 7588 lélek, 1502 házban. A lakosok anyanyelv szerint magyarok (3599), németek (1980) és bunyeváczok. (1980). Vallásuk, kevés kivétellel, római katolikus. A község határa 18.017 kat. hold. A községnek van vasúti, posta- és távíró-állomása, továbbá három országos vásárt szervezhetett. Legnagyobb birtokosa Szabadka szabad királyi város, amely már a múlt század elején is földesura volt. Van itt nagy tégla-, cserép- és cementgyár, amely Lichtneckert Józsefé és társaié, mint közkereseti társaságé. A községben van több társasegyesület, így: népkör, katolikus kör, nemzeti kör, két olvasókör, asztaltársaság, polgári kaszinó. Van egy virágzó pénzintézete is: Első bajmoki takarékpénztár Rt. Az I. világháború után Bajmokot a békeszerződés keretében Magyarországtól a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatolták. A falu északi részén kiparcellázták a földeket, és azokat betelepítették a háborúban részt vett szerb, crna gorai, boszniai és líkai önkéntesekkel. Ennek a betelepítésnek a folyamata 1921-ben kezdődött és 1924-ben ért véget. A harmincas évek közepén hasonló módon a kolonistáknak és önkénteseknek megművelhető és beépíthető földterületeket osztottak szét, s így jött létre Mišićevo település (nevét Živojin Mišić katonai vezérről kapta). Az 1941-44-es időszakban Bácskával együtt Bajmokot is visszacsatolták Magyarországhoz. Rata és Mišićevo lakosait deportálták a magyarországi barcsi és sárvári táborokba. A deportáltak házaiba Erdélyieket és Bukovinaiakat telepítettek,akik 1944. szeptemberéig éltek ott, amikor a megszálló szerb hadsereg elüldözte őket. Az Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg és a Vörös Hadsereg egységei 1944. októberében eltolták a frontot északra, és elfoglalták egész Észak-Bácskát, Bajmokra 1944. október 19-én értek el. A háborús bűnöket kivizsgáló bizottság jelentésében Bajmok község neve nem szerepel, tehát a magyar hadsereg részéről itt semmilyen helyi incidens nem történt. A megtorlás Bajmokon 1944 október 21-én kezdődött kb. 30 magyar és német nemzetiségű polgár letartóztatásával. A tisztogatást feltehetően az idevezényelt 8. Vajdasági Brigád 3. zászlóalja valamint a 4. Vajdasági Brigád egyik százada végezte. A 30 embert először börtönbe zárták, majd Szabadkára akarták vinni őket, de útközben a koponyai rétnél többet lemészároltak közülük. Akik megérkeztek Szabadkára, azokat rögtönítélő bíróság elé állították és végül őket is kivégezték. 1944. október 31-én a helyi népfelszabadító bizottság felállította a „népbíróságot” rögtönítélő bírósági hatáskörrel. A német és magyar nemzetiségű férfiakat a községházára terelték, majd a Berger-féle iskolában tartották fogva őket november elsejéig, amikor a kivégzésekről a népfelszabadító bizottság határozatot hozott. A „népbíróság” elé hoztak még györgyéni, madarasi, pacséri és tavankúti lakosokat is. A kivégzésekre Pedro Dulić ügyvéd földjén került sor. A tömegsírokat két napon át ásták és temették a helyi cigányok. Ennek a vérengzésnek Mészáros Sándor kutatásai szerint kb. 100 olyan magyar áldozata volt, akiknek tudjuk a nevét is. A háború után a bajmoki németeket kitelepítették Németországba, házaikba 368 líkai telepes család érkezett.
Földrajzi koordináták:	+45° 58' északi szélesség, +19° 25' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Fényképgaléria:	Bajmok képekben Községháza és jegyzői lak régen Népiskola régen Tornyos zsinagóga régen Péter és Pál-plébániatemplom Ortodox templom Községháza Iskola épülete Vasútállomás Vasútállomás
Demográfiák (7) Intézmények (6) Rendezvények (6)

Frissítés időpontja: 2011-11-21