Települések

	Bácskossuthfalva Település neve az ország nyelvén: Stara Moravica Irányítószám: 24340 Körzethívószám: +381 24 Körzet: Topolya Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.staramoravica.com , www.lancember.net
A terület első lakói még az avar korban telepedtek le. Biztosan tudjuk, hogy Moravica közelében már a XI. században számottevő település volt. A hozzá tartozó temető maradványait egy 1975-ben elvégzett ásatás során megmentették a régészek. Pesti Frigyes azt hiszi, hogy itt volt a régi Maróth; Steltzer pedig inkább Apáttelekét keresi e helyen. Kossuthfalva régi korát homály borítja. Ugyan nevének Okor és Omor változata már az 1190-es években fellelhető okiratokban, de a falu pontos története tisztázatlan, s neve a történelem során sokszor változott (vagy 20 változatát lehet felsorolni). A történet az avar kori településektől kezdődik: Okor, Omár, Omor, majd Omárica, Omaricsa, Omorovics, Omarocsa. A török időkben bukkant fel az Omorovica névváltozat. Ehhez hasonló változatok egészen a századfordulóig szerepeltek: Omorovicza, Bács-Omorovicza, Ómorovicza. 1907-től Kossuthfalva, 1912-től pedig Bácskossuthfalva volt a falu hivatalos neve. 1679-ben a kalocsai érsekség irataiban Omarica néven szerepel, 1738-ban pedig Omoravica néven, mint önálló, faluhoz nem csatolt puszta. A Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében 2003 óta ismét a Bácskossuthfalva név van hivatalos használatban. 1580-ban Ómoraviczát a török defterek a szabadkai, 1590-ben pedig a zombori nahijében sorolják fel 14-14 adózó házzal. 1738-ban Ómoravicza önálló pusztaként van említve, melyet a kamara külön szokott bérbe adni. Igy 1750 körűl az eladásra szánt kamarai birtokok között Ómoravicza is fel van sorolva lakott pusztaként, a mely évi földbér fejében 320, heted czímén 100 és a kocsmáért 100 frtot jövedelmez. 1763 és 1768-ban Vojnics és Rudics szabadkai lakosok bérelték évi 505 frt bérért. Cothmann telepítési biztos e pusztát csak másodsorban tartja betelepítendőnek. Az 1768. évi kamarai térkép szerint Ómoravicza területe 6967 hold, vagyis 174 telek. 1780-ban is még, Pacsérral együtt, puszta volt. 1786-ban 400 ref. magyar család telepedett le Kisújszállásról és Kún-Madarasról Ómoraviczán és Pacséron s mindjárt egyházilag is szervezkedtek. 1798-ban már 332 gazda és 10 zsellér lakott itt, 342 házban, 194 telken. 1801-ben Ómoraviczát a Heinrich, Piukovics, Szalmási, Tomcsányi és Vojnics családokból álló közbirtokosság szerezte meg a kincstártól. A ref. lakosság 1822 októberében épített templomot. Idővel r. kath. lakosok is telepedtek e községbe, kik 1810-ben plebánost kaptak, a templom pedig 1844-ben épűlt. A múlt század elején nagybirtokuk volt itt Piukovics Simonnak, a ki 1803-ban és Heinrich Alajos és Ferencznek, a kik 1827-ben birtokuk után az Ómoraviczai előnevet is megkapták. A század második felében a Vojnich és Szemző családnak, most pedig a Pilaszánovits, Lelbach, Fernbach és Szemző családoknak. E községhez tartozik közigazgatásilag és egyházilag Felső-Roglaticza puszta. Kossuthfalva régi pecsétje 1789-ből való. Vésetén két buzakalász között egy szív és ez alatt egy görbe kard és korona látható. Az 1900. évi népszámláláskor Kossuthfalván volt 6760 lélek 1464 házban. Anyanyelv szerint 6589 magyar, 98 német, 13 tót, 28 szerb, 31 egyéb. Vallás szerint 1615 róm. kath., 2 gör. 100kath., 24 gör. kel., 33 ág. ev., 4728 ref., 153 izr., 205 egyéb. Határa: 21,151 kat. hold. A lakosság olvasó, polgári és népkört, közgazdasági bankot, önsegélyző és két temetkezési egyletet és kiházasító szövetkezetet tart fenn. Van postája és távírója, és három országos vásárt tarthat. A falu 1907-ben Kossuth Lajos emléke iránti tiszteletből nevét előbb Kossuthfalvára, majd 1913-ban Bácskossuthfalvára változtatta. A századforduló tele volt eseményekkel. A falu Kossuth-szobrot állíttatott, amelyik a két a Kossuth-szobor közül az egyik a Vajdaságban (a másik Magyarittabén van). A szobrot először 1896. augusztus 20-án állították fel a falu központjában, ezt azonban az 1919-ben a bevonuló szerb katonák ledöntötték. 1941-től 1944-ig ismét talapzatán állt a szobor, majd 1944-ben, a szovjet és szerb katonák elől a községháza szénapadlására menekítették. Onnan rejtélyes módon eltűnt, majd 1985-ben, egy padlásról került elő. Restaurálása után 1994. március 20-án került újból felállításra, a községháza melletti parkban. A szobor 78 cm magas, közel 50 kg, bronzból készült. A központban, a parkon kívül még három emlékhely van, szinte egymás mellett. A második világháború elesett áldozatainak tiszteletére emelt, aminek ég felé nyúló, magas oszlopa tükrözi a rajta olvasható idézet üzenetét: „Szabadság dala, bátor, diadalmas, magas, mint a nap, s mint a nép, hatalmas„ Az alig hatezer lakosú falu Észak-Bácska egyik "legmagyarabb" települése. Az utóbbi néhány év eseményei azonban némileg megváltoztatták a lakosság nemzetiségi összetételét, ugyanis mintegy 300 szerb nemzetiségű települt a faluba, azzal a szándékkal, hogy itt alakítsa ki új otthonát. A lakosság lélekszáma állandóan csökken. A település történetében 1931-ben laktak itt legtöbben: összesen 8034 személy. A későbbiek során 6-7 ezer lakosa volt a településnek. Az utóbbi nem egészen két évtizedben viszont számottevő a népesség számának visszaesése. A 2002-ben megtartott népszámlálás alkalmával már csak 5699 lakost írtak össze, amiből 4795 magyar, 505 szerb, 67 horvát.
Földrajzi koordináták:	+45° 52' északi szélesség, +19° 28' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Fényképgaléria:	Bácskossuthfalva képekben Régi képeslapok Régi képeslapok Római Katolikus templom A református templom Bácskossuthfalva központja a szökőkúttal Kossuth Lajos mellszobra Első világháború elesett harcosainak emlékműve
Demográfiák (7) Intézmények (16) Rendezvények (81)

Frissítés időpontja: 2011-11-23