Települések

	Péterréve Település neve az ország nyelvén: Bačko Petrovo Selo Irányítószám: 21226 Körzethívószám: +381 21 Körzet: Óbecse Ország: Szerb Köztársaság
Nevének eredete egész 1093-ig nyúlik vissza, a mikor Szt. László király a tihanyi apátság birtokait és jogait felsorolván, Péterrévét is említi a Tisza mellett. 1247-ben IV. Béla Pongrácz grófnak birtokait bejáratva, említi az oklevél Zentarévét és Zanathot a Tisza mellett, s egy Halász nevű falut, a mely ott van, a hol a Harangod folyó a Morotvába szakad, a mely Péterrév felől jön. Ezek azonban, valószínű, hogy tiszántúli helyek s így az említett Péterréve is a torontáli oldalon lehetett. 1422-ben (Pesti szerint 1441-ben) Brankovics György, többi között bácsmegyei Péterréve nevű birtokát rokonának: Birinyi Pálnak adományozta. 1440-ben pedig szintén Brankovics György elzálogosította itteni birtokát Geszti Mihály fiának, Lászlónak. Az 1522. évi csongrádmegyei tizedjegyzékben, a hová akkor a Tisza vidéke is tartozott, fel van sorolva Péterréve is. Péterrévében a dézsmabúza Kustár Tamás szérűjében volt összehordva. Péterrévét ezen a néven többé nem találjuk. Az 1550-es években több szláv néven is említik (Petrovcse, Péterint, Peterin, Petrin) ami arra utal, hogy a falunak szerb lakossága lehetett. Az írásos formában előforduló névváltozatai pedig a következők: Peterrewe, Peturreu, Peturrewy, Péterin, Petrin, Petrovosello, Petrovoszelo, Petrovoszelló, Bácspetrovoszello, Bácspéterréve, Petrovo Selo, Bačko Petrovo Selo, Bačko Petrovoselo. A török defterek a szegedi nahijében már mint Petrovoszelót vagy Petrovczét említik 1590-ben 9 adózó házzal. 1665-ben Szelepcsényi György kalocsai érsek az érsekség régibb birtokait összeírván, Petrovoszeló formában sorolja fel. Az 1690-es török határmappán a Tisza mellett, Mohol alatt, egy Stari (régi) Petrovoselo nevű hely s ez alatt Petrovoselo falu van feltüntetve egy templommal. Így tüntetik fel Ó- és Újpetrovoszelónak helyét Homannak 1720. és Liedlnek 1740. évi térképei is. Petrovoszeló a tiszai határőrvidék szervezetébe felvétetve, 1702-ben határőri helység lett. A szerbek 1698-ban telepedtek itt le. 1717-ben a katonaság ökröket legeltetett Petrovoszelón. 1740 körűl Bács vármegyének panaszából tudjuk, hogy Petrovoszeló katonai helynek három pusztája van: Obornyácsa, Szvianicsa és Vizes. 50 katonát tartozik kiállítani, pedig 200 adóképes egyén lakik itt. A tiszai határőrvidék megszűntével 1751-ben Petrovoszeló is a szabadalmazott koronai kerületbe került. 1767-ben 22 magyar család is lakott itt, az 1777. évi összeíráskor pedig 194 gazdát, 10 házas és 5 házatlan zsellért találtak itt. 1789-ben panaszolják a petrovoszelói magyarok, hogy bár a szerbektől külön földeket kaptak, de azért nyolc évi itt tartózkodásuk óta sokat kellett elszenvedniök tőlük. 1805-ben Petrovoszelóhoz tartozó puszták voltak Vizes, Zednica s Obornyáca. 1848-ban a koronai kerület megszűnt és Petrovoszeló a vármegyébe kerűlt, 1870-ben pedig megváltotta magát a földesúri terhek alól. Iparoscéhei, a lakatosok, bognárok, stb. 1815-ben kaptak szabadalmat. Petrovoszelónak régi pecsétje a tiszai koronai kerület közös pecsétje, a mely 1751-ből való. A római katolikus parókia 1774-ben szerveztetett. Mindszentekről címzett templomuk 1805-ben épűlt, 1854-ben a tűzvész, mely a községnek harmadrészét elpusztította, a templomot is megrongálta, de nemsokára renoválták. A görögkeleti s az izraelita vallású híveknek szintén van templomuk. A községtől nyugatra, az úgynevezett belföldeken egy régi nagy halom van, a Tisza mellett pedig még hat ilyen halom található. A község határa 20,150 kat. hold. Nagyobb birtokos a község, mint testület. Az 1900. évi népszámláláskor Péterréven 9504 lélek volt, 1862 házban. Anyanyelv szerint 7463 magyar, 47 német, 3 horvát, 1972 szerb, 28 egyéb. Vallás szerint 7036 róm. kath., 4 gör. kath., 1949 gör. kel., 16 ág. ev., 20 ref., 396 izr., 92 egyéb. Szépen rendezett, iparkodó község, van három országos vásárja. A lakosság olvasókört, társaskört, népkört, róm. kath. olvasókört, kath. legényegyletet, két szerb olvasókört, dalárdát, két temetkezési egyletet, fogyasztási- és tejszövetkezetet tart fenn. Van itt fiókja az orsz. munkás- és cselédpénztárnak száz taggal, kiknek tagdiját a község fizeti; van keresztény népbank és hitelegylet, r. t. Van két téglagyár és egy szikvízgyár is. A róm. kath., gör. kel. és izr. felekezetek külön-külön elemi iskolát tartanak fenn; összesen huszonkét tanterem van és két óvoda, melyeknek összes fenntartási költségeit a politikai község saját törzsvagyona jövedelméből fedezi. Van vasuti állomása, postája és távirója. A település temploma 1805-ben épült, azonban 1854-ben hatalmas tűzvész pusztított a faluban, melyben a templom is leégett. (A későbbi tűzveszélyek elkerülése vagy enyhítése végett 1883-ban megalakult az Önkéntes Tűzoltó Testület.) Nagy áldozatok és a hívek odaadó munkája árán sikerült újjáépíteni, de azóta is áll. A torony eredetileg csak 4 öl magasságúra épült, s négy harang volt benne. Mostani magassága az 1940-es évek elején felállított új toronysisakkal és kereszttel együtt 41m, s három harangja van. A templom homlokzatát 1937/1938-ban felújították, 1941/1942-ben pedig elkészül a belső festés. A barokk mennyezetfreskókon Szent Imre herceg, a magyarok Nagyasszonya, Szent István megkoronázása és Szent László képe látható. Az 1930-as években a lakosság létszámának gyarapodása folytán kicsinek bizonyult a meglévő templom. Így a múlt század 40-es éveiben a vasútállomás közelében két lakóház összekapcsolásával egy kápolnát létesítettek, melyet Szent Imre hercegről neveztek el. A péterrévei kikötő fejlődését nagyban előmozdította, hogy a gróf Milványi Cseszneky család itt hajózta be ló- és marhaállományát. 1848-ban egyesült Bács-Bodrog vármegyével. A szabadságharc bukása után a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság ellenőrzése alá került, s csak az alkotmányosság helyreálltával lett ismét a vármegye része. A trianoni békeszerződés a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolta. Az 1891-ben felépült Nagyzárda ma is működő iskolaépület. Többszöri jelentős felújítás után ma 16 tanteremmel és tornateremmel rendelkező iskola. A zárda épülete hadikórházként is működött: vannak írások, amelyek szerint a nővérek 143 sebesültet fogadtak be és ápoltak itt egy időben. 1889-ben megépült a falut átszelő vasútvonal is. A II. világháborút követően háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság 3 embert talált bűnösnek az 1941-es eseményekkel kapcsolatban, valamint további 5-öt, az 1942-es események miatt, annak ellenére, hogy nincs adat sem a bevonulás körül, sem pedig az 1942-es megtorlással kapcsolatban számottevő péterrévei bűnökről a magyarok részéről. A Vörös Hadsereg 1944. október 8-án érte el Péterrévét és két nappal később megalakult a helyi Ideiglenes Népfelszabadító Bizottság. Október 13-án albizottság alakult a háborús bűnök és károk kivizsgálására. 1944. október 17-én bevezették a katonai közigazgatást, így megkezdődhetett Péterrévén is a megtorlás. Két nyilvános kivégzés volt, sokan munkatáborba kerültek. Ezt követte 1945-ben a magyarok többségének vagyonelkobzása. 1954-ben partszakadás következtében a Tisza parton sok ember holtteste került elő, akiket tarkón lőttek. A péterrévei áldozatok száma Mészáros Sándor szertint 360 fő körül lehet, Cseres Tibor könyvében egy pap adatgyűjtése alapján ezt a számot 600 körülire teszi.
Földrajzi koordináták:	+45° 42' északi szélesség, +20° 5' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Fényképgaléria:	Péterréve képekben Katolikus templom Régi képeslap A vasútállomás egykoron Az apácakolostor épülete Péterréve A helyi közösség épülete A felújított templom belseje Kiss Imre - a falu egykori ovosának mellszobra
Demográfiák (7) Intézmények (14) Rendezvények (23)

Frissítés időpontja: 2011-11-28