Települések

Csúrog Település neve az ország nyelvén: Čurug Irányítószám: 21238 Körzethívószám: +381 21 Körzet: Zsablya Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.curug.info
Csúrogot 1238-ban említik először Csurlak néven, amidőn Béla király a fehérvári kereszteseknek a szaracén Churlach nevű falunak vásárjövedelmeit és Becsének tiszai révét adományozza. Később 1254-ben, Csurug Henrik comesé lett, aki azt 1289-ben András zathai várnagynak adta cserébe, ennek valkómegyei, Szilmező névű birtokáért. 1325-ben Gerechi Gotthard özvegye a bácsi káptalan előtt Chorug, Bekuskereki és Dal nevű birtokait örökre átengedi vejének Torhusi Miklósnak. A pápai tizedjegyzékben 1332-7 között Churuk, 1338-42-ben Charug néven szerepel. 1363-ban Gerechi Gotthardnak Margit és Klára leányai megosztoznak Csurog, Bekuskereki és Dal birtokaikon. Chyrewgh néven a Torontál vármegyei becsei vár tartozékának is van mondva. 1441-ben (Pesty szerint) Brankovics György szerb despota rokonának: Birinyi Pálnak adományozza Becse várát és várost és a többi között még "poss. Cheregh ac tributum seu vadum in eadem habitum". Itt bizonyára Csurog értendő a tiszai révvel. A török defterek a titeli nahijében sorolják fel Csurog-ot 1554-ben egy, 1570-ben 2 és 1590-ben 12 adózó házzal, ugyanis az egész vidéket már 1526-ban a török csapatok elpusztították. A török korból két adatunk van még. 1551 szeptemberben azt írták Becskerekről Losonczinak Temesvárra, hogy a török basa táborba szállott Chyrögdön, nem messze Becséhez. E hely valószínűleg Csurog. Ugyanez év decemberében Csurogot várnak is mondják. Egy ekkor kelt levélben ugyanis Melkovics béget említik a becsei, becskereki és csaraghi várak parancsnokaként. 1656-ban Gbelányi és Mihalek Miklós igtattatnak be Czurok birtokba. Ugyane birtokra nézve, a lévai végvár részére 1681-ben új adománylevél állíttatott ki, mely azt mondja, hogy e birtok már azelőtt is a várhoz tartozott. Csurog határában voltak Boron, Csót, Szentmárton és Szentmiklós nevű magyar falvak, melyeket a török 1526-ban elpusztított. A török korszak végével, a Csernovics Arzénnal bevándorolt népekből néhány bosnyák cigány-család telepedett le a mai Csurog község éjszak-keleti végében, a Tisza és a Veliki-Fok között. Az első görög keleti templom rőzséből font falakból állott. 1740-ben ennek helyére vályogból újat építtettek, melyet a XVIII. század végén lerontva, ismét bővítve, téglából építettek föl. Ez 1849-ben a községgel együtt leégett, helyét márvány-sírlap s egy kereszt jelöli. 1856-ban épűlt a mostan is fennálló díszes három-tornyú templom, amely az egész országban a legnagyobb gör. kel. templom. A töröktől való felszabadulás után Csurogot 1699-ben újra telepítették szerbekkel, s ekkor határőri sánc lett. Egy gyalog- és egy lovasszázaddal egy kapitány alatt. Ezek Kovincze, Szentpéter, Martincze, Boronya, Szentmiklós, Nádos, Nádaly pusztákat kapták használatra. Az 1701. évi kamarai jegyzékben olvassuk, hogy Csurg (így!) két év óta van telepítve. 1740 körűl Csurog városnak mondatik, de csak Szentmiklós és Nádaly említtetnek ide tartozó pusztáknak. 1750 november 1-én Csurog a katonai hatóság alól felszabadúlt, a vármegyének adatott át és 1751-ben a tiszai koronai kerület szabadalmaiban részesűlt. Ugyanez évben Csurogon donácziót kapott a Julinácz család. 1769-ben Csurog a titeli csajkások szervezetébe vétetett fel. Ekkor három szerb plébános volt itt, egy templommal. 1781-ben Dalmácziából görögkeleti vallású siákok telepedtek le Csurogon. 1849-ben a helység elpusztúlt. A határőrvidék feloszlatásakor, Csurog ismét a vármegye alá kerűlt. 1874-ben épűlt, a kalocsai érsek áldozatkészségéből, a római katolikus templom, ezt 1899-ben kibővítették. A község határa 22.805 kat. hold, melyből a községé, fönn a parton 2492, a réten pedig 6000 hold. Nagyobb birtokaik vannak még a görög keleti templomnak és a községi iskolának, a királyi kincstárnak, a magy. kir. római katolikus vallás- és közalapítványnak. Csurog határában, Zsablya felé, három őshalom van; a Tisza mellett pedig, a folyóra támaszkodva, sáncokkal kerített földvár látható, melyet Marsigli az 1690-es években római váracskának tartott, s képét is közli. A régi térképek e helyet Földvár névvel jelzik. Az 1900. évi népszámláláskor 9483 lélek lakott itt 1752 házban. Anyanyelv szerint: 2490 magyar, 228 német, 6685 szerb stb. Vallás szerint: 2373 róm. kath., 6691 gör. kel., 141 ág. ev., 222 izr. stb. A község területe 22.900 kat. hold. Csurognak van három országos vásárja, postája, távírója és vasúti állomása. A község határában kezdődik a vármegye jórészén végighúzódó nagy római sánc. 1830-31-ben a pestis, 1866-ban a kolera; 1888-ban és 1895-ben az árvíz pusztított. Van Csurogon függetlenségi magyar olvasókör, szerb Csitaonica, kaszinó, népkör, róm. kat. kör, Kör-olvasóegylet, iparos olvasóegylet, Izr. temetkezési egyesület, Szerb segélyző- és takarék-szövetkezet, Kerületi takarékpénztár, Csurogi takarékpénztár, a szerb földmívelőknek két szövetkezete, négy fogyasztási és egy hitelszövetkezet és a kisebb vagyonú földmívelők és földmívelő munkások egyesülete, orsz. kath. népszövetség. Csurog alatt kezdődik a tizenhárom volt csajkáskerületi község 42,000 holdas rétje, a melyet legutóbb egy kúriai ítélet a községeknek, mint erkölcsi testületeknek adott örök birtokúl. Csurognak országos hírű gabonakereskedése és nagy káposzta termelése van. A fentemlített Szent-Miklós puszta már 1432-ben szerepel a Garai család birtokaként. Ekkor osztozkodtak rajta az osztályos atyafiak és Szent-Miklós 1478-ban a Széchieké lett. 1910-ben 10 196 lakosából 6685 szerb, 2490 magyar és 228 német volt. 1991-ben 8987 lakosa volt. Ebből szerb 8087 (90,3%), magyar 96 (1,1%), jugoszláv 314, cigány 239, horvát 66, macedón 24, német 21, montenegrói 17, szlovák 17, muzulmán 11, albán 8, bolgár 5, ruszin 5, bunyevác 3, szlovén 3, román 2, orosz 2, ukrán 1, egyéb 27, ismeretlen 25, nem nyilatkozott 9 2002-ben 8882 lakosa volt. Ebből szerb 8200 (92,3%), magyar 90 (1%), cigány 284, jugoszláv 54, horvát 46, szlovák 24, macedón 11, ruszin 7, ukrán 7, montenegrói 6, muzulmán 5, német 4, orosz 3, szlovén 3, albán 2, bunyevác 1, vlah 1, román 1, cseh 1, egyéb 9, nem nyilatkozott 68, ismeretlen 35 1944-45-ös délvidéki vérengzések Részlet dr. Mészáros Sándor, „Holttá nyilvánítva”, c. könyvéből: „Csurogon és Zsablyán voltak az események a legtragikusabbak. A kegyetlenkedéseket és tömeges kivégzéseket végül 1945. január 25-én az egész magyar lakosság kitelepítése követte. Az oroszok bevonulása után 1944. október 23-tól kezdve tömegesen tartóztatták le a magyar lakosokat. Megalakult a Helyi Népfelszabadító Bizottság és a sajkási partizánosztag bírósága. Sokakat elfogatásukkor rögtön kivégeztek , másokat az iskolában és egy gabonaraktárban tartottak fogva. A kivégzések éjjelente voltak. A holttesteket a Tiszába lökték vagy tömegsírba kerültek a dögkert környékén. A tömegsírok kb. 8 méter hosszú és 4 méter széles, valamint 2 méternél mélyebbek voltak, amibe egyenként 14 szekér holttestet temettek el . A tömegsírokat a mai napig nem lehetett feltárni. Az áldozatok tetemes részét internáló táborba hurcolták. A tetvek miatt nagyon sok idős ember és gyermek vesztette életét. A férfiakat kényszermunkára vitték, akiket még akkor is fogva tartottak, mikor már a táborokat később felszámolták. Az áldozatok száma itt 1.300 volt.” Csurog, Zsablya, Mozsor: Vajdaság 1944/45 írta Matuska Márton Délvidéki író, újságíró a HUNSOR online cikke http://www.hunsor.se/kitekinto/delvidek44ben.htm A csúrogi magyarok meghurcoltatása írta Teleki Júlia Délvidéki író, az 1944-es Csúrogi / Délvidéki magyarok felett elkövetett holokaust túlélője HUNSOR dokumentum www.hunsor.se/dosszie/acsurogimagyarokmeghurcoltatasa.pdf
Földrajzi koordináták:	+45° 28' északi szélesség, +20° 4' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Demográfiák (2) Intézmények (0) Rendezvények (0)

Frissítés időpontja: 2011-10-18