Települések
|
Versec
Település neve az ország nyelvén: VršacIrányítószám: 26300 Körzethívószám: +381 13 Körzet: Versec Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.vrsac.com/ |
Versec nevét a XV. század elején említik először okiratokban, mely szerint többségében szláv lakossága volt. Neve is szláv eredetű: podvrsan: orom alatt vagy vrhsácz: hegyes hely elnevezésekből származtatják. Ugyanakkor a középkorban volt itt egy erődítmény, amit Érdsomlyónak (Erdesumulu), vagy Érsomlyónak neveztek. A helységet 1427. május 19-én Zsigmond király adományozza Nagymihályi Albertnek és fiainak: Jánosnak, Lászlónak és Györgynek, érdemeik elismeréseként jutalmul a Krassó megyei Szentgyörgy uradalmat – amelynek alkotó része volt Podversa (a mai Versec) település is. Nem sokkal később 1444-ben azonban Nagymihályi György hűtlenségének megtorlásaként elveszti birtokait, amelyeket Hunyadi János kormányzó lefoglalt – tehát Versecet is. 1550. január 10-én Nagymihályi Albert utódai a garamszentbenedeki konvent előtt óvást emeltek az ellen, hogy a szentgyörgyi uradalmat, tehát Podvrsan falut is, Ferdinánd királytól Petrovics Péter és Fráter György megszerezhessék. Az óvás azonban tárgytalanná vált mikor is 1551–1552-ben mind Krassó megye székhelye, mind pedig Temesvár török kézre kerültek a hozzájuk tartozó uradalmakkal együtt. Ami a verseci várat, illetve erődítményt illeti, pontosan nem tudható mikor épült. Azt tudjuk viszont, hogy Zsigmond király idejében a török betörések ellensúlyozására épült a délmagyarországi várak többsége, feltételezhetően Versecé is. Okmány ugyan nincs erre nézve csak a csákival való hasonlatosságból kifolyólag (amely 1393 körül épült) feltételezhető, hogy verseci erődítmény is – amely Podvrsan védelmét volt hivatott biztosítani – ebben az időben épülhetett. A várat 1456-ban II. Mohamed egyik vezére, Gázi Báli bég rövid ideig megszállva tartotta. 1552-ben amikor Ahmed pasa Temesvár ellen vonult, előbb Versecet foglalta el. Ahmed a hegyi vár alatt a tójellegű Kis-Rét partján négyszögű, falkerítésű, 400 lépés kerületű palánkot építtetett. A török világban Versec a temesvári vilajethez tartozott. 1590–1591-ben a verseci vár helyőrsége csupán 1 török agából, 2 török altisztből és 20 keresztény szerb zsoldosból állott. 1594. márciusában 200 fős szerb csapat, élükön Moydzás Péterrel, megtámadták a verseci palánkot és a törökök ott lévő barmait elhajtották. Szinán ezért a tettükért panaszt tett Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnél, kérve a tettesek megbüntetését. Erre a szerbek a hegyi várat is ostrom alá vették. Akkori szokás szerint a szerb csapat vezére Halabur Jankul és a várbeli török aga párviadalra keltek amelyből a szerb került ki győztesen megölve a török agát. Ennek ellenére a törökök tovább védelmezték a várat míg az új temesvári pasa, Hasszán közeledtének hírére feladták a szerbek az ostromot. 1595. nyarán a Báthory Zsigmond által a törökök ellen küldött Borbély György csapata bevette előbb Bokcsa várát majd Versecet is, a török védőket kardélre hányva. 1605–1606-ban azonban Versec vára már újra török kézen volt. 1658-ban a lugosi bánság is török kézre került, ezzel Versec megszűnt az erdélyi fejedelemség végvára lenni. A vár a harcokban súlyosan megrongálódott, szinte romba dőlt. Nem is erősítették meg többé. Evlia Celebi török utazó 1666-ban írja a várról: „ „...hegyen mandula alakban épült, erős kőépítkezésű szép vár. Itt-ott azonban egyes helyeken már oly repedezett, hogy téli napokon a pásztorok juhaikat teleltetés végett a repedéseken behajtják. Emberek nem is laknak a várban. E várból hét napi járásra is ellátni”. A palánkról megemlíti, hogy 20 várkatonája, 4 sáhi ágyúja és más felszerelése van. Benne egy deszka-minaretes dzsámi és 8 deszkatetejű katonaház található. Keletre néző kapuja fából van, e1őtte felvonóhíddal. Az árkon kívül már a falu házai találhatók. A felső vár felé szőlők helyezkednek el. „Kék szőlője ízletes, a leve azonban csípős” ” A török időkben Versec határában a várostól északra még egy másik palánk is létezett. Alakja kerek, 4 árokkal és 15 ár belső területtel rendelkezett. Kapuja a keleti oldalon volt. A török uralom alól való felszabadulásakor, 1717-ben, 70 háza volt. Ekkor kerületi székhely lett. Az új osztrák hatalom az elnéptelenedett helységbe moselvidéki németeket telepített akik külön falut alapítottak, a szerbektől lakott falu mellett. A németek három utcában helyezkedtek el amelyek számozva voltak: 1-es számú utca (a későbbi Petőfi utca), a 2-es számú utca (a későbbi Feketetemplomi út), valamint a 3-as számú utca (a későbbi Ostheimer utca). A két különálló falu között – Német-Versec és Szerb-Versec – volt a kincstári tiszttartósági épület (a későbbi Ansrássy-sétány helyén) s a kerületi magtár épülete. A szerb község előljáróját knéznek, a németét schultheisnek nevezték. A letelepített németek földet is kaptak, amelyen főleg szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Római katolikus parókiáját 1723-ban alapították, iskoláját 1727-ben. Kőtemploma 1728-ban épült. A helysége(ke)t a XVIII. században több szerencsétlenség érte. Az 1738–1739-es osztrák-török háború alkalmával románok megtámadták, feldúlták és kirabolták. 1739-ben pestis pusztította a lakosságot, amely elmúltának emlékére épült a Szent Rókus kápolna. 1749-ben Georgievich püspök visszahelyezi a püspöki széket Versecre. Ennek következtében számos szerb települ a községbe. Ez időben, 1759-ben épült a püspöki székház, 1761-ben pedig Alexi-templom. 1773-ban megépült a kincstári selyemgyár. 1776-ban 700 házával, Versec a tartomány legnépesebb településévé nőtte ki magát. 1779-ben, miután megszűnik a Temesi Bánság, visszakerül Magyarországhoz és Temes vármegye része lesz. 1792-ben már 8400 lakosa volt, köztük 3140 római katolikus, 5212 görög keleti, 5 evangélikus és 45 izraelita vallású. A két Versec 1795-ben egyesült. A rohamosan fejlődő helység 1804. január 27-én lett mezőváros, majd 1817. október 9-én elnyerte a szabad királyi város rangot. A IX. század első felére esik a mezőgazdaság mellett a kézműipar rohamos fejlődése is. Ekkor alakulnak a céhek – 6 német, 7 szerb – és 1845-ben már ipartársulat is létrejön. Ugyanakkor Versec megtartotta bortermelő jellegét, hírnevét. 1830-ban 4500 hold szőlősben (továbbá 3500 hold szőlős a környező falvakban), 300.000 akó bort állítottak elő, így első helyre került mint bortermelő vidék, megelőzve a budaiakat is. 1848-ban Versecen összpontosították a magyar csapatokat, amelyeket az Alibunáron gyülekező szerbek ellen vetettek be. Július 11-én a szerbek megtámadják Versecet – az ottani csapatok, Blomberg vezetésével visszaverik a támadást. Később Vukovics Sebő kormánybiztos intézi Versec sorsát is. Októberben, miután Rukavina – Temesvár kapitánya – felmondja a magyar kormány iránti engedelmességet, Temes vármegye székhelyét Versecre helyezi a kormány. A tábort Damjanich János – akkor még alezredes – vette át. Ide jött Rózsa Sándor is csapatával. November 9-én a Versecen táborozók megsemmisítik a temesőri szerb tábort. Túlkapásai miatt feloszlatják Rózsa Sándor csapatát. December 12-én Damjanich – immár ezredes – bevette Alibunárt és visszaverte a jarkováci éjjeli támadást. December 29-én Kiss Ernő Zichyfalváról indulva, január 3-án Pancsovát támadta sikertelenül. Január 17-én közlik Watz Mihály verseci polgármesterrel, hogy az ott tartózkodó magyar csapatokat Szegedre rendelik. Ezek január 19-én el is hagyják Versecet. A bevonuló szerb csapatok odbort hoznak létre Versecen. Ez az új rend 1849. május 3-ig állt fenn, amikor is Bem felszabadítja a várost. Világos után a város vezetői augusztus 12-én vetik alá magukat a császári kormányzásnak. A Bach-korszakban, valamint a dualizmus alatt Versec is elindult a lendületes fejlődés útján. A mezőgazdaság mellett fejlődésnek indult az ipar is. Ami a mezőgazdaságot illeti, főleg a szőlőtermesztés volt jellemző a vidékre, így Versecre is. 1873-ban például a bécsi világkiállításon a világ legtekintélyesebb bortermelő helyének nevezték Versecet. Ekkor az évi bortermelés elérte az 1.000.000 alsó-ausztriai akót. Ezt a termelést döntötte romba meg az 1880-tól fellépő filoxéra, amely következtében kihaltak a verseci szőlők és így – míg 1873-ban 12.000 holdon termett a szőlő – 1887-ben már csupán 17 hold volt betelepítve az újfajta amerikai szőlővel, amely ellenálló volt a filoxérával szemben. Ezek után újra fellendült a szőlőtermesztés úgy, hogy 1911-re a szőlővel betelepített terület elérte a 4.311 holdat. A szőlőtermesztés mellett ezekben az években meghonosodott a gabonatermesztés, valamint a nagy hagyományokra visszatekintő selyemhernyó tenyésztés. A XVIII. és XIX. században Versec volt a bánsági selyemhernyó tenyésztés központja. Az állattenyésztés is fellendült, főleg a verseci lovak voltak híresek. Ami az ipari tevékenységet illeti az is a szőlőtermesztés következményeként indult: működött itt két konyak és egy vegyészeti gyár, egy szeszgyár. Ezek mellett 1870–1880-as években létesültek: a gépgyár, a keményítőgyár és a gőzmalom. Hatalmas lendületet vett a kereskedelem, miután e tevékenység átkerült a folyami szállításról az 1858-ban megépített vasútra. Hamarosan vasút kötötte össze Versecet Nagybecskerekkel, Kevevárával, Pancsovával valamint Lugossal. Ekkor épültek a kövezett utak is. A város is rohamosan fejlődött. 1856–1860-ban épült az új városháza, 1860–1863-ban a római katolikus parokiális templom, 1854-ben a német tanítóképző, nyomda, lakóépületek. 1900-ban a városban 4076 lakóház volt, 25.199 lakossal, amelyek közül 2635 volt magyar, 13.387 német, 8112 szerb és 753 román. A városban működött egy főreáliskola, két polgári leányiskola (egy községi és egy magán), nyilvános könyvtár, három magán kölcsönkönyvtár, hat könyvárus, négy könyvnyomda, városi múzeum, harmincöt egyesület és testület kulturális, társadalmi és emberbaráti céllal. Legrégibb volt az 1858-ban létrejött Polgári Lövész Társulat, valamint az 1861-ben létrehozott Férfidalárda. 1886-ban megjelent a Délvidéki Nemzetőr, 1892-ben a Délvidék, majd a Versec és Vidéke (1908.). A magyar közművelődési egyesület a századforduló évében, 1900-ban alakult. A trianoni békeszerződésig Temes vármegyéhez tartozott. 1918-ban a Monarchia háborús vereségével a város a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941–1944 között német megszállás alá került, majd az év végén bevonultak a partizánok, akik a németeket elűzték a városból, így a nemzeti sokszínűsége alig maradt meg. 1944 októberében Tito, miután visszatért a Szovjetúnióból, október 16-a és 24-e között Versecen rendezte be főhadiszállását egy elmenekült német család házában. Itt tartózkodott a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács (AVNOJ), valamint a Legfelsőbb Parancsnokság tagjainak egy része is. És itt született október 17-én a határozat a katonai közigazgatás bevezetéséről Bácska, Bánság és Baranya területén, egyidejűleg a teljes végrehajtó és bírósági hatalommal ezt a szervet ruházta fel. |
|
| Földrajzi koordináták: | +45° 7' északi szélesség, +21° 18' keleti hosszúság |
Nagyobb térképre váltás |
|
| Fényképgaléria: |
|
| Demográfiák (7) Intézmények (6) Rendezvények (14) | |
Frissítés időpontja: 2011-12-05
Fejlesztette: GAS Softwares