Települések

	Törökkanizsa Település neve az ország nyelvén: Novi Kneževac Irányítószám: 23330 Körzethívószám: +381 230 Körzet: Törökkanizsa Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.torokkanizsa.hu/page1.html
A helység eredete visszanyúlik a honfoglalás előtti szláv korszakba. Neve a szláv Knezaha szóból származik, mely oly helyet jelent, ahol valamely vezérnek a széke volt. A község határában nagy mennyiségben találtak már őskori és népvándorláskori leleteket, melyek a községi ősi települését bizonyítják. A hunok után a történelem vihara még sok népet ide sodort erre a vidékre, azonban i.sz. 896-ban megérkeztek a magyarok Ázsiából. A mai Bánát elfoglalásáról írott emlékeket találhatunk a Gesta Hungarorumban. Árpád vezér 896-ban három hadvezért küldött Bánát elfoglalására, akik Kenesnél keltek át a Tiszán, ami voltaképpen a mai Törökkanizsa. Ez azt bizonyítja, hogy Törökkanizsa már akkor lakott település volt és, hogy itt volt az átkelõhely a Tiszán. Már Béla király névtelen jegyzője is megemlékezik e helységről. Előadása szerint, a Délvidék elfoglalására kiküldött Bodid, Kadocsa és Bojta vezérek Kenesdnál (a Kanizsa név legősibb alakja) hajóztak át a Tiszán. A Gellért-legenda szerint pedig, mikor Ajtony Szent István király uralkodása alatt visszaverte Csanád vezér első támadását, ennek hadai Kanizsáig vonultak vissza. Szent istván idejében Révkanizsán volt a királyi sóraktár, ami nagy szó volt abban az időben, mert a só a keresett árucikkek listáján szerepelt. Kanizsa a XIII. században már jelentékeny helység volt és korán kereskedelmi gócponttá és várossá fejlődött. 1329-ben már hetipiaca is volt. Idővel a település átterjedt a Tisza jobb partjára is, s ebből a részből külön falu keletkezett, melyről 1367-ben van első izben adatunk. A XV. század első éveiben, a kanizsai polgárok elveszítették függetlenségüket és földesúri hatóság alá kerültek. Zsigmond 1401 január 17-én Csáki István fiainak, Miklós temesi főispánnak, György visegrádi várnagynak és Istvánnak adta cserébe. A kanizsai jobbágyok és a csanádi társas káptalan között támadt perből, 1450-1453 táján, névszerint 66 lakosát ismerjük Kanizsának. E névsorból következtetve, a helység lakossága 350-400 lehetett. A Csáki család uralma alatt Kanizsa határa átterjedt a Tisza másik oldalára is. 1509-ben Csáki Gábor volt a földesura, aki a helységet elzálogosította Bakócz biboros érseknek, de az érsek 1511-ben elengedte a zálogösszegét. A mohácsi vész után Kanizsa török uralom alá került. 1542-ben itt szállította át hadait a begler bég. 1557-1558-ban a temesvári defterek 85 házat írnak benne össze. Lakosai ekkor mind magyarok voltak. 1582-ben már csak négy magyar lakost talált itt a török adószedő, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak. A következő évtizedek alatt szerbek telepedtek le Rév-Kanizsára. 1647-ben is lakott helység volt. 1717-ben már ismét 40 házból állott a helység. A rendes viszonyokhoz nem szokott szerbek azonban egyre-másra elvándoroltak innen. 1738-39-ben a pestis pusztított a lakosok között. A törökök kiűzetése után kezdték a helységet Török-Kanizsának nevezni. 1718-ban Török-Kanizsát a csanádi kerületbe, 1779-ben pedig Torontál vármegyébe kebelezték. 1753-ban a temesvári igazgatóság a helység nevét Josefsdorfra akarta változtatni, de helyette a mellette keletkezett telep vette fel a Jozefova nevet. A kanizsai uradalmat 1792-ben Szerviczky Márkus vásárolta meg. Törökkanizsa mint közigazgatási központ 1783. augusztus 4-én kiváltságot kapott a szabad kereskedelemre, majd 1832. augusztus 2-án mezővárosi rangot is kapott, évi 3 vásár és rendszeres hetipiac (szerda) megtartásának a jogával. 1838-ban Szerviczky György volt a földesura. Akkoriban Vizeki Tallián Béla tanácsos és neje báró Baich Mária, Törökkanizsai Schulpe Vilmos és Alfonz, gróf Maldeghem Mária, Georgina, Albertina és Károly, továbbá Weiszhut Lajos a helység legnagyobb birtokosai. A községben álló kastélyok közűl az egyiket Szerviczky György építtette 1793-ban. A két Tallián-féle kúria közűl az egyiket Tallián Endre, a másikat báró Feilitsch Fedor 1856-ban építtette és ezek jelenleg a Tallián Béla tulajdonai, kinek itt szintén gazdag és értékes könyvtára és szép vadászati trofeái vannak. A gróf Maldeghem testvérek kastélya 1910-ben épült. A községbeli római katolikus plebánia már 1333-1335-ben fennállott. Nevét a pápai tizedjegyzékben is említették. 1333-ban papja 72 garas, 1334-ben 7 és fél garas, 1335-ben 1 és fél garas pápai tizedet fizetett. A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomot 1381-ben a város állíttatta helyre. Plebániája csak 1807-ben alakult. A templomot Szerviczky György 1847-ben kezdte építtetni és örökösei 1858-ban fejezték be. A plébániának 1898-tól vannak keresztelő-oklevelei, 1919-től a házasságkötő- 1907-től pedig a halotti leveleket is iktatják és számon tartják. A törökkanizsai plébánia a nagybecskereki egyházmegyéhez tartozik. Aktív fiókegyházai közé tartozik a gyálai, ókeresztúri, valamint a firigyházi passzív leányegyház. A lakosok több pénzintézetet, hitelszövetkezetet, közművelődési egyesületet és önkéntes tűzoltó-egyesületet tartanak fenn. A helység egyik nevezetessége a selyemgombolyító gyár, mely 240 munkást foglalkoztat és 80 orsóval van felszerelve. A településen abban az időben működik mintaszerű közkórház, tágas parkban elhelyezett pavillonokkal. Törökkanizsát Magyarkanizsával hajóhíd köti össze, melynek révjoga 1885 előtt még a törökkanizsai uradalomé volt; a hidat, melyet 1885-ben Szegedről hoztak, 80.000 frt költséggel állították fel. A községhez tartozik Firigyháza puszta, Parlag-major, Tallián-major, Új szállás-major, Budzsáki tanyák és Kupuszina. Firigyháza-puszta helyén a középkorban Fejéregyház helység feküdt. A Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott és azok sorsát osztotta meg. Az 1514. évi pórlázadás alkalmával a helység legnagyobb része elpusztult. Telegdy Gábor 1514 június 30-án elpusztított birtokait, örök alamizsnaképen mindössze 40 forint lefizetése mellett, átengedte a budai káptalannak, de Telegdy Miklós és Ferencz ellene mondtak a beiktatásnak és az e miatt támadt per még 1526-ban is folyt és a Telegdyek javára dőlt el, mert később is még itt találjuk őket. A török hódoltság első évtizedében a helység ugyan elpusztult, de a XVII. század közepe táján rácok költöztek ide, akik a helység nevét, melyet a XVI. században Félegyháznak is neveztek, Felityre ferdítették el. 1647-ben Horváth-Voxith Istvánt, Petőfalvi Petőt és Ladányi Ferenczet iktatták be e puszta birtokába. I. Lipót király 1681-ben, Solt vármegyei pusztaként Gbelani Miklósnak, Mihalek Miklósnak és társainak adományozta. A törökök kiűzése után a temesvári bánsághoz tartozott és Firigyháza néven volt ismeretes. 1781-ben a török-kanizsai uradalommal együtt Szerviczky Márkus vette meg. E család 1804-ben Csongrád vármegyéből haszonbéreseket telepített ide. 1858-ban a telep önálló község lett. Később ismét pusztaként Törökkanizsához csatolták. 1889-ben Törökkanizsán lecsapoló társulat alakult abból a célból, hogy Törökkanizsa és Oroszlámos községes határaiban 15.300 magyar holdnyi területről a belső vizeket levezesse. A lecsapolás céljából 18.000 m hosszú fő- és 27.900 m hosszú mellékcsatornát hoztak létre, egy szivattyútelepet, mely két db. egyenként 150 lóerejő Compound - gőzgéppel és két 900 mm-es centrifugális szivattyúval volt ellátva: a szivattyúk 6,00 m emelésmagasság mellett 2,5 m3 vizet tudnak szállítani. A befektetési tőke 117. 445 Forint volt. Törökkanizsa 1897-ben a Szeged-Karlova vasútvonal megnyitásával vasúti kapcsolatot kapott. 1910-ben 4938 lakosából 3168 magyar, 62 német, 1664 szerb volt. Ebből 2995 római katolikus, 1674 görögkeleti ortodox, 10 izraelita volt. Törökkanizsa 1918-tól a Szerb-Horvát-Szlovén királyság része, majd 1941–44 között német közigazgatás alá került. A II. világháború végén a bevonuló szerb partizánok mintegy 50-60 helyi lakost végeztek ki, akiket 2 tömegsírban temettek el.
Földrajzi koordináták:	+46° 3' északi szélesség, +20° 6' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Fényképgaléria:	Törökkanizsa képekben Királyi járásbíróság Selyemfonó Városháza Törökkanizsa központja Vasútállomás Maldeghem-kúria Schuple-kastély Zsidó emlékmű Siló és malom Aleva-szobor Tisza-part Tisza-part
Demográfiák (7) Intézmények (12) Rendezvények (25)

Frissítés időpontja: 2011-10-17