Települések

	Tiszakálmánfalva Település neve az ország nyelvén: Budisava Irányítószám: 21242 Körzethívószám: +381 21 Körzet: Újvidék Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.mzbudisava.co.rs/hu/index.php
A XIX. század közepe táján készült osztrák térképen a Sajkás-vidéken már jelölve volt a mai településközeli Budisawa Wald. Kezdetben Kovil-Grahovai telep, majd Újfalu, Novo Selo, 1884. novemberétől Tiszakálmánfalva – gróf Tisza Kálmán tiszteletére. Első írásos említése is ebben az évben föllelhető a Bácska című újságban. 1920-tól hivatalosan Budisava, mely magyarul a hétköznapi szóhasználatban elterjedt. A Magyar Királyi Államkincstár kétszáz magyar család letelepítését irányozta elő, de a Sajkás-vidéki szerbség között a vártnál kevesebb telepes akart új otthont teremteni, ezért a kincstár a jelentkező 121 magyar telepes család mellett 31 német család letelepítését is lehetővé tette. A magyar kormány célja egy életerős magyar község megteremtése volt a Sajkás-vidéken, ezért kezdetben csak olyan egyének kaphattak letelepítési jogot, akik hivatalos okiratokkal igazolni tudták, hogy legalább ezerforintnyi vagyonnal rendelkeznek. Különböző okokból ez nem sikerült. Ennek következtében az első magyar telepes családok nagy részét a legszegényebb népréteghez tartozó, írástudatlan, földnélküli nincstelenek alkották, akik Bács-Bodrog vármegye mintegy ötven községéből, illetve Szeged környékéről származtak. Legtöbben mégis Temerinből, Pirosról, Csúrogról, Feketehegyről, Újvidékről, Ókérről, Óbecséről és Bácsföldvárról jöttek. Az első német ajkú telepes családok Káty, Kiskér, Ókér, Bulkeszi, Járek, Verbász, Futak és Sóvé községekből érkeztek. 1883. december 2.-án került sor Zomborban a kollektív adásvételi szerződés megkötésére a Magyar Királyi Államkincstár és a telepesek között. A Kincstár képviseletében a Zombori Királyi Jószágigazgatóság részéről Mareschan József királyi tanácsos, jószágigazgató volt jelen, az első telepeseket pedig a következő telepbizottsági tagok képviselték: Máttyus Arisztid budapesti ügyvéd, Hankónyi Ferenc, illetve Szabó József újvidéki lakosok és Kuszli János szenttamási polgár. Az adásvételi szerződés értelmében a kincstár eladja a telepeseknek az ő kizárólagos tulajdonát képező felső-kovili-grahovai és az alsó-kovili-sanaci földbirtokot 425 000 forintért, illetve a két eladott területen levő faanyagát 180 000 forintért, vagyis az egész vételárat 605 000 forintban állapították meg. A telepesek által megvásárolt birtok tehát különálló és egymással nem határos területből állt, amelyből a grahovai 2683, a sanaci pedig 529 katasztrális hold nagyságú volt, ami azt jelenti, hogy a telepesek összesen 3212 katasztrális hold területű birtok tulajdonosai lettek. A földbirtokért és az erdők faanyagáért fizetendő 605 000 forintot a telepesek 1883. december elsejétől 1892. december elsejéig tíz egyenlő részletben kötelesek törleszteni, vagyis minden év december elsejéig 60 000 forintot kell fizetni a Zombori Magyar Királyi Adóhivatalnál évi 6%-os kamattal együtt. Ezek a feltételek a szegény telepesek számára nagyon súlyosak voltak. Az adásvételi szerződés értelmében a telepesek 1884. tavaszán kötelesek megkezdeni a tervezett kétszáz ház építését, és legkésőbb 1885. tavaszára a munkálatokat be kell fejezni. A 200 magánház családonként egy-egy holdnyi területen épül. A külső birtokokból amelyek a jövőben szántóföldek lesznek miden család részére 12 katasztrális holdnyi terület jut. A telepes község helyének kijelölésére 1884. február 28.-án, délután két órakor a helyszínen került sor. A kijelölő bizottság elnöke Schmausz Endre, Bács-Bodrog vármegye alispánja volt. A falu létrehozásának nagy pillanatában jelen voltak még dr. Nagy Kálmán titeli szolgabíró, a Bács-Bodrog megyei Magyar Királyi Építészeti Hivatal részéről Tripolszki Gyula királyi főmérnök, Máttyus Arisztid, a telepesek budapesti ügyvédje, Dörner Márton óbecsei postafőnök, a telepesek meghatalmazott elnöke és jó néhány telepes. A szóban forgó erdőterületek megtekintése után a jelenlevő felek megállapodtak, hogy a község főutcáját a Káty-Kovil-Szentiván út képezze, maga a község pedig az úttól jobbra és balra eső felső-kovili, illetve grahovai erdőterületeken egyenlő szélességű kiterjedésben feküdjön. Kezdetben Tiszakálmánfalvát Kovil-Grahovai telepnek, Újfalunak hívták. 1884. novemberében keresztelték el Tiszakálmánfalvának, mert gróf Tisza Kálmán hozzájárult a település alapításához, és később fennmaradásához is. 1894. június 27-én, az önálló nagyközséggé nyilvánításának napján a község vezetősége Tisza Kálmánt a falu díszpolgárává választotta. A falu az elmúlt 120 év alatt Kovilj, Sajkás és Zsablya községekhez tartozott. Igazi fejlődése azonban Újvidék községhez való csatolása után indult meg. 1909-ben felszentelték Nagyboldogasszony tiszteletére épült templomát, 1912-ben felépült a Kör épülete, Milla Imrének és dr. Várcssy Gyula kalocsai érseknek köszönhetően. Tekintet nélkül arra, hogy a Délvidék hivatalosan még mindig Magyarországhoz tartozott, az újvidéki 1918. november 25.-én meghozott szerb határozat után, hogy elszakadnak Magyarországtól és Szerbiához csatlakoznak, a szerb hatóságok – minden tiltakozás és ellenkezés dacára – a megszállt területeken fokozatosan bevezették a szerb közigazgatást. A Magyarországhoz kötődő gazdasági együttműködést szintén igyekeztek megakadályozni és Szerbia felé irányítani. Így az 1920. június 4.-én aláírt trianoni békeszerződés – bármennyire is csalódást és nagy csapást jelentett – a már fennálló szerb megszállást és közigazgatást szentesítette. (1920-ig Bács-Bodrog vármegye titeli járásához tartozott.) A partizánok tevékenykedése miatt a magyar hadsereg összeszedett néhány parasztcsaládot felelősségre vonni azonban a magyar parasztok kezességet vállaltak értük, – így azoknak bántódásuk nem esett. Ennek ellenére 1944-ben ezt a falut sem kerülte el a megtorlás. 1944. októberében részeg partizánok Tiszakálmánfalva egész lakosságát kihajtották a Duna partra, hogy lelőjék. Egy orosz csapattest akadályozta meg a vérengzést, de a szerbek a falu 15-20 legtekintélyesebb polgárát a községházára vitték, napokig kínozták, majd megölték őket. A háború után a német nemzetiségűeket elüldözték. 1946. májusában jöttek az első szerb telepesek.
Földrajzi koordináták:	+45° 17' északi szélesség, +20° 00' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Demográfiák (7) Intézmények (3) Rendezvények (5)

Frissítés időpontja: 2011-12-07