Települések

	Pancsova Település neve az ország nyelvén: Pančevo Irányítószám: 26000 Körzethívószám: +381 13 Körzet: Pancsova Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.pancevo.rs
Az a hely, ahol most Pancsova városa terül el, már az őskorban is lakott hely volt. Az áradások alkalmával felbukkant hatalmas csatorna nyomai, a római érmek, edények és fegyverek arra vallanak, hogy a rómaiaknak is fontos telephelyük volt itt. Régi írások emlékeznek a Regnum Moravorum nevű országról, mely a IX. században a Bánság területén állott fönn és a Duna mellett létező Panuka nevű várról, amely - a hagyomány szerint és a rokonhangzásra támaszkodva - Pancsova őse lehetett. Amikor a honfoglaló magyarok 896-ban bejöttek az országba, Pancsova helyén is oláhok, bolgárok és pecsenégek laktak. E vidék meghódítására Kadusa, Zuárd és Boyta vezérek indultak és az őslakókat megtámadva, azokat leverték, miközben két pecsenég vezér és három bolgár kenéz esett áldozatul. Zalán fejedelem futás közben a mai Pancsova helyén tartózkodott. A magyarok a menekülőket messze üldözve, szintén e helyen ütöttek tábort. Anonymus e települést írásaiban Panouceának nevezi. 1153 körül Irrdiszi arab író Banzifnak nevezi és kereskedelmi városnak mondja, ahol sok görög kereskedő tartózkodik. A tatárok betörésekor Pancsova sem kerülhette el sorsát, mert a mongolok egészen elpusztították. Azonban 1243 táján IV. Béla király a várost újra fölépítette és lakosait visszatelepítette. Azután sokáig nincs történelmi adat Pancsováról. Csak 1430-ban, midőn Raguzai, azaz Tallóczi Matkó nándorfehérvári kapitány és Keve vármegye főispánja in villa Panczal keltezi levelét. Később pedig Bertrandon de la Broquière márki, aki 1433-ban husvét után a szentföldről visszatérve, áthaladt Magyarországon, említi útleírásában, hogy Belgrádból a megáradt Dunán átkelve, Pensey (Pancsova) nevű faluhoz ért. A török háborúk idején Pancsovát elsőként érte el a pusztulás. 1520-ban, még a mohácsi vészt megelőzőleg, a törökök megtámadták, a lakosokat kifosztották és a várost lerombolták. Hogy mikor épült föl újra, arról nincs adat, de 1552-ben már egy török bég vezérlete alatt erős török őrség tartja megszállva. Később, 1581-1584 között Pancsova kincstári bérletként a Khodsa Szulejmán váczi és Oszmán aga bátai lakosok bérletjegyzékében szerepel. 1598 márcziusában Schwarzenberg és Pálffy visszafoglalta Győr várát; a budai begler bég azonnal hirűl adta ezt Mohamed Saturdsi nagyvezérnek, a ki Belgrád alatt volt téli szálláson; a nagyvezér bosszuló hadjáratra indult és a Dunán átkelve, a pancsovai rónákon táborozott, a hol a tatár khán érkezését várta. Csak szeptember elején hagyták el a török seregek Pancsova környékét. Pancsova ezután csak egy század múlva jut újra némi szerephez a hadi történelemben. Savoyai Jenő harcainak idejére, a török kiűzésére esik ez az idő, mert fekvése miatt benne kellett lennie a törökök ellen irányuló hadmozdulatokban. Már Veteráni Frigyes is felismerte fontosságát abban a tervében, a mely Temesvár fölszabadítására irányult, ő azonban a lugosi mocsarak között elvérzett és Pancsova még mindig a török seregeknek szolgált útjául. 1695-ben Mustafa Pancsováról akart Temesvár és Lippa felé vonulni. 1697-ben Rabutin kirabolta és feldúlta Pancsovát, 1717-ben pedig, mikor Jenő Orsovát ostromolta, seregei a pancsovai síkon táboroztak. Pancsova várát gróf Mercy tábornok Temesvár szerencsés elfoglalása után - 1716 november 9-én - gróf Mercy úr, a császári lovasság generálisa elfoglalta, és Spleni császári generalwachtmeister néhány huszárezreddel megszállta, a török őrség pedig Belgrádba vonult vissza. A törökök kiűzése után, mikor a Temesi Bánság kincstári igazgatását szervezték, Pancsova is kerületi székhely lett. Az 1717. évi összeírás szerint Pancsován 70 ház volt s hozzá tartozott 36 falu, 776 házzal. A rákövetkező félszázad igen gazdag történeti adatokban, mert a temesvári kormányzóság levéltárában talált adatokból az egész bánság akkori képét hűen lehet rekonstruálni. Az 1720-as években a lakosságot telepítések útján is igyekeztek gyarapítani. Így 1724 májusában Bécsből telepeseket indítottak útnak Pancsova felé. De ez még nem volt elegendő, mert két év mulva, 1726 májusában azt jelenti a pancsovai bíró a kormányzóságnak, hogy ő több ízben írt hazájába telepesekért, de a fejedelem vesszőzés terhe alatt megtiltotta a kivándorlást. Pancsovára azonban mégis kerültek telepesek, mert még e hónapban Bécsbe érkezett a külföldi telepesekegy csoportja, a mely onnan Pancsovára indult hajón. A telepített lakosságnak azonban nemcsak a katonaság hatalmaskodását és az önkényes kormányzást kellett tűrnie, hanem súlyos adóterhek alatt is nyögött. A különféle adókon kivül a természetbeni szolgálmányok annyira igénybe vették a lakosság anyagi erejét, hogy teljesen kimerült. E miatt számos panasz hangzott el, a melyek Bécsbe is följutottak. 1736 február 14-én gróf Hamilton kormányzósági elnök (Adm.-Präses) Bécsből azt írja v. Neffzer kormányzósági tanácsosnak, hogy nagyon sajnálja, hogy gróf Mercy adm. elnök a pancsovai kerületet folytonos adózásaival teljesen tönkretette. Igyekezzék elengedéssel és más kedvezményekkel rajta lenni, hogy a baj enyhüljön s hogy a kik a kerületből Szerbiába és a Szerémségbe szöktek, ismét visszatérjenek. Hirdesse ki kiváltságképpen az egész Bánságban, hogy előfogatot másként nem szabad adni, mint az adminisztráció írott rendeletére, s egyben keresse meg azokat a Dollon-ezredbeli dragonyos tiszteket, akik éppen Pancsován előfogatot kényszerítenek ki és büntesse meg őket, a pancsovai tiszttartót pedig csukassa le néhány napra, amiért ezt a kihágást rögtön nem jelentette. A 1737-1739-es török háború ideje alatt a lakosság anyagi jóléte nem állhatott helyre, mert kitört a háború, amelynek veszedelmeiből Pancsovának ismét bőven kijutott. Már 1737 július 20-án utasítja a kormányzó verseczi tiszttartóságát, hogy sürgősen bocsássa rendelkezésére az építési bizottságnak a pancsovai hajóhíd építéséhez szükséges faanyagot. Október 6-án pedig Marchally generális azt írja gróf Scotty generálisnak, hogy Szerbiából a sebesült katonákat vitesse Pancsovára. Az 1739-es év ismét súlyosabb napokat hozott a pancsovaiakra. A török 1739 februárjában Pancsovánál készült a Bánság területére törni. Már február 17-én Kerle Antal jelentést tesz az ellenség állásáról és hogy a lakosság menekül. A német lakosság nagyrészt Újaradra menekült a török betörések elől. E háború a belgrádi békével ért véget. A kormányzó szeptember 8-án értesíti a pancsovai kerületet, hogy az ottomán portával kötött békeszerződés szerint az ellenségeskedés megszüntetendő, a hivatalok szervezése a rendeletek leérkezése után folytatandó és a töröknek e hónap elsejétől semmiféle adót ne fizessen a lakosság. Az esetleg betörő rablóbandákat a katonai fedezettel üldözzék és irtsák ki, végül a megsemmisített pancsovai kerületi hivatal újból való fölállítása iránt intézkedik. E béke értelmében bontották le a pancsovai várat, melyhez az újpalánkai, verseci, csákovai, temesvári, becskereki és pancsovai kerületek szolgáltatták a munkásokat. Az 1743. évben Pancsován pestisjárvány tört ki. Már az év elején, áprilisban föllépett a betegség és több családot megfertőzött. Mikor híre kelt, hogy Pancsován járvány ütött ki, a becskereki tábori orvos júliusban megvizsgálta a várost, de semmi betegségnek sem akadt nyomára. Ez azonban nem felelhetett meg a valóságnak, mert vagy a vizsgálat nem volt megbízható, vagy a lakosság tagadta el a bajt, anyagi terhektől félvén. Ugyanekkor a veszteglőintézetben több görög feküdt betegen, a kiket ragályosaknak gyanítottak, mire július 27-én a kormányzó a Pancsova és veszteglőintézet közötti közlekedést a legszigorúbban elzárta és megtiltotta, hogy akár tiszt, akár hivatalnok oda kimenjen. Az egészségi vizsgálat alkalmával a kerületi orvos a veszteglőintézet italmérésében alkalmazott szolgáló testén is a pestis jelenségeit észlelte, mire augusztus 9-én itt is elzárták a közlekedést. Augusztus 10-én a kormányzó elrendeli, hogy Kapaun kerületi orvos azonnal Pancsovára menjen és további intézkedésig ott szolgálatot teljesítsen. Hasonlóképen fölállítják Pancsova körül a kordont is. Augusztus 14-én Ivo minorita páter két napi főfájás után, valószínűleg pestisben, elhunyt. 20-án újabb pestises megbetegedéseket jelentenek. 23-án a kormányzó utasítja a város tanácsát, hogy a Pancsovára behurczolt pestis terjedése ellen minden óvóintézkedést tegyenek meg s hogy a betegek és gyanusak ne közlekedjenek senkivel, külön vizsgáló sebészt alkalmazzanak és főleg érkező személyeket vizsgáljanak meg alaposan. Augusztus végén elrendelik Pancsován a vesztegzárt. A ragály, mely tömérdek áldozatot követelt Pancsova lakosságából, októberben még mindig dühöngött. Mivel a szaporodó pestisbetegek befogadására a veszteglőintézet kórháza kevésnek bizonyult, október 3-án a közeli magánházakat is e célra alakították át. Október folyamán a pestis szűnni kezdett, s október 30-án a kamara elrendelte, hogy a ragály csökkenése következtében az újonnan fölvett sebészeket bocsássák el. November 28-án végre a katonai kordont is megszüntették, mert a pestis teljesen kidühöngte magát. Ezután már csak szórványosan fordult elő a ragály. A pestisen kívül más elemi csapások is érték Pancsovát. Egy ízben nagyobb tűz és többnyire viharok. Így 1733 május 26-án olyan nagy vihar volt, hogy az altiszttartó és a sebész lakása, a szárazmalom, a huszárok istállója és a várban a lovassági istálló megrongálódott. Erről a tiszttartó 28-án tett jelentést és egyben mellékelte e szükségessé vált javítások költségvetését. 1737-ben nagy tűz volt és az új telepesek leégtek, a miről gróf Hamilton kormányzósági elnök Bécsből június 1-én kér jelentést Neffzer tanácsostól. A következő 1748. év május havában nagy vihar volt, mely a hombár és kaszárnya tetejét is leszedte; ezek kijavítására a tiszttartó 26-án kér sürgős intézkedést. 1751 májusában ismét nagy jégvihar pusztított, mely alkalommal a plebánia-épület, a templomok és a veszteglőintézet annyira megrongálódtak, hogy a kijavításuk tetemes költséget igényel, a miről május 17-én megy jelentés. Június 23-án a kamara kérdést intéz, hogy a jégverés mekkora kárt okozott és mennyiben sínylették meg azt az eperfák. Egyben elrendeli, hogy küldjék be a pancsovai templom és árúraktár javításának részletes számláját. A minoriták 1748-ban ajánlatot tettek, hogy hajlandók a plebánia teendőinek az ellátására, mire október 5-én udvari leirat utasítja a kormányzót, hogy a pancsovai minorita atyák ajánlatát a helybeli hatósággal tárgyalja meg és tegyen róla jelentést. A minoriták a plebániát meg is kapták. 1752-ben ismét templomépítésről van szó, mert a tiszttartó junius 30-án megköszöni a templomépítési engedélyt; a templom tervét és költségvetését pedig fölküldeni igéri. A XVIII. század második felében újból török háború veszedelme fenyegette Pancsovát. A háború megindítása előtt Temesváron 1787 november 19-én hadi parancsot bocsátottak ki, melynek értelmében Pancsovát meg kellett erősíteni. Ennek következtében Pancsova és Sztarcsova (Tárcsó) között egy erődítményt építettek, 500 ember befogadására; négy ágyúval volt fölszerelve és kellő élelmiszerrel is ellátták. A hajózási hivatal, továbbá a gabonaraktár és a Temes torkolatának fedezetére két szöggátat emeltek, 50-50 katona elszállásolására alkalmas épülettel; az egyik épület mindjárt a gabona-raktár előtt, a másik pedig Pancsova éjszaki részén a kivezető út torkolatánál állott. A mehádiai völgyben történt ütközet után a török a Bánság területén folytatta a hadjáratot. Megtámadta Ujpalánkát, Kubint és Pancsovát és mindhármat elfoglalta. Pancsován a török befészkelte magát és innen küldte szét portyázó csapatait, melyek az egész környéket elpusztították. Innen intéztek váratlan támadást az 1788 október 17-én Tomasevácznál a Temesen átkelni akaró császári fősereg ellen is. Pancsovát visszafoglalandó, október 23-án gróf Nauendorf intézett támadást a török ellen, három hadosztály Wurmser huszárral, akik megrohanták az ellenség utóhadát, azt szétverték, mely alkalommal a török parancsnok Memich pasa is halálos sebet kapott. A törökök ennek következtében kivonultak Pancsováról, előbb azonban a várost felgyujtották, amikor ismét minden elpusztult. 1789-ben az ellenségeskedés megkezdése előtt újból elrendelték, hogy Pancsovát megerősítsék és Jabuka (Torontálalmás), Pancsova, Kubin és Ujpalánka fedezésére 6 zászlóalj gyalogságot és 20 lovas századot vezényeltek ki. 1792-ben mozgalom indult meg, hogy Pancsovát önálló várossá alakítsák át, mire Urbán József kocsigyártó és Rusovics Nikola kereskedő Bécsbe utazott, honnan 1794 február 1-én azzal az örvendetes hírrel tértek vissza, hogy kérelmüket a császár kegyesen fogadta és teljesíteni igérte. És csakugyan I. Ferencz király Pancsovát 1794 február 5-én önálló várossá (Freie Communität) emelte, azzal a kötelezettséggel, hogy a megállapított adómennyiségen kívül a maga köréből egy honvédelmi hadosztályt is alakítson. Ez évi február 28-án kinevezték Pancsova önálló város első magistrátusát. A magistrátusnak kötelessége volt a rend fenntartására, a köztisztaságra és közbiztonságra ügyelni, a hagyatékokat letárgyalni, az árvavagyonokat kezelni, adókat kivetni és beszedni és polgári perekben, mint elsőfokú bíróság ítélkezni. Pancsova nem sokáig örülhetett városi önállóságának, mert 1801 február 28-án katonai hatóság alá rendelték. A bánsági szerb lakosok egy része, mert nemzeti óhajtásaikat nem teljesítették, nagyon elkeseredtek és így könnyű volt őket néhány izgatónak arra csábítani, hogy a németeket, kik gazdagságuk miatt úgyis mindég szálka voltak a szemükben, leöljék vagy pedig kikergessék és saját külön területet alkossanak maguknak. E végből bizottságok alakultak és csak a kedvező pillanatra vártak, hogy tervüket végrehajtsák. Az első támadásnak Pancsován kellett volna megtörténnie. Az előre megállapított terv szerint 1807 május 28-án, az úrnapi körmenet alatt akarták a fegyvertelen népet megtámadni és legyilkolni. Ez lett volna a jel az általános lázadásra. Ez a terv azonban nem sikerült, mert az összeesküvők egyike előző napon délután 3 órakor a pancsovai ezredes előtt felfedezte, ki a szükséges intézkedéseket azonnal megtette. A XIX. százd első felében, 1839-ben Pancsova szabad katonai városként még a bánsági végvidékhez tartozott . Lakosainak a száma 10.644, a kik közül 2871 római katolikus, 7643 nem egyesült óhitű, 66 evangélikus, 14 református és 50 zsidó. Van itt katolikus és óhitű anyaszentegyház, minorita monostor, felső elemi és leány német, s elemi nemzeti iskola, veszteglőintézet, só- és harmincadhivatal, posta- és selyemgombolyitóház. Lakosai közül 174 kereskedő és kalmár, 351 pedig kézmíves. Határa 13,450 hold 1519 - öl. Búza-, marha- és fakereskedése igen élénk s a lakosok között máris észrevehető vagyonosságot szült. A végvidéki kincstárba évenként 9000 frttal adózik. A XVIII. század közepétől 1838-ig a selyemhernyó tenyésztés nagy lendületet vett Pancsován, ahol két selyemfonódát állítottak föl, melyek 22 üsttel dolgoztak. 1840-ben 113 mázsa és 85 font gubót váltottak be és dolgoztak föl Pancsován, 13 font gubó adott 1 font tiszta selymet. A Bánság selyemtenyésztése azonban a negyvenes évektől kezdve tetemesen csökkent. Az 1848-49-es márciusi események a Délvidéken nem várt változásokat idéztek elő. A Duna mentén és Pancsován is legnagyobbrészt szerbek laktak, a kik különféle okok miatt forrongtak, a mihez még a határőrök nagy elégedetlensége járult, akik érezték, hogy történnie kell valaminek, ami nyomorult helyzetüket megváltoztatja. Pancsovára 1848 március 18-án érkeztek meg az első hírek a bécsi és a pesti eseményekről, a melyek az ifjúság és a város értelmisége körében nagy izgatottságot idéztek elő. Pancsován az első felelős magyar minisztérium kinevezésének a hírére a dolgok nem úgy történtek, mint másutt a szomszéd városokban, hanem alkalmasnak találták az időt arra, hogy a magyar minisztériummal követeléseiket elismertessék. A város oly határozatot hozott, hogy ezentúl mind belső mind külső ügyeiben hivatalos nyelvül a szerb nyelvet fogja használni. Április 8-án szerb küldöttség járt a miniszterelnöknél, hogy ismerje el a szerbek nyelvigényét és nemzetiségi önrendelkezési jogát. De ez nem történt meg s ezzel fölidéződtek a szerbek pusztításai. A karlovici nagy nemzeti gyűlés után, amikor a szerb vajdaságot kihirdették, Rajacsics Józsefet pedig pátriárkává és Suplyikácz ezredest az újonnan alakítandó vajdaság vojvodájává választották meg, a központi bizottság (glavni odbor) rendelkezésére Drakulics volt határőri főhadnagynak megparancsolták, hogy a Pancsován levő hadikészleteket foglalja el és Perlasznál vonja össze táborát, ami meg is történt. Pancsováról szintén nagyobb erősítést küldtek a perlaszi szerb táborba, amely július 15-én támadta meg a magyarokat; ugyanazon a napon, a melyen Rajacsics pátriárka Insbruckból Pancsovára érkezett. A Pancsováról Suplyikác szerb vajda és tábornok Pancsován 1848 december 27-én gutaütés következtében meghalt. Két nap múlva, dec. 29-én Kiss Ernő tábornok öt zászlóalj gyalogsággal, több század huszárral és 24 ágyúval megkezdte a szerbek egyik főfészke, Pancsova ellen a támadást. 1849 január 2-án, mások szerint 3-án a város előtt, a jabukai (torontálalmási) oldalon a dolog ütközetre került. A szerbeket Mayerhofer és Knityanin vezették, kik két órai heves és elszánt harc után Kiss Ernő támadását visszaverték, mire a magyar sereg Nagybecskerekre vonult vissza. Ezután nemsokára Rajacsics pátriárka, a szerb vajdaság szervezésének lelke, Pancsováról Nagybecskerekre tette át székhelyét. Perczel Nagybecskerek elfoglalása után május 6-án Pancsova ellen indult, a várost bevette és a szerbeket szétugrasztva, egy részüket a Dunán is átkergette. Ezután nemsokára szomorú véget ért a szabadságharc és megkezdődött az abszolutizmus kora. Ebben a korban jelentősebb esemény volt a fiatal császár látogatása, aki 1852 július 17-én időzött Pancsován. Közigazgatási tekintetben e korban, sőt még a kiegyezés után is a katonai Határőrvidékhez tartozott Pancsova, egészen 1872-ig, a Határőrvidék föloszlatásáig, a mikor törvényhatósági jogot nyert, és így minden eszköze megvolt arra, hogy a fejlődés útjára lépjen. Pancsova lakossága az 1890. évi népszámláláskor 18,289, 1900-ban pedig 19.044 lélek volt s ebből a polgári népesség 18.512, a katonai 532; nem szerint 944 férfi, 9590 nő; életkor szerint: 6 évnél fiatalabb 2364, 6-11 éves 2042, 12-14 éves 1307, 15-19 éves 2172, 20-39 éves 5561, 40-59 éves 4035, 60 évnél idősebb 1561, ismeretlen korú 2; családi állapot: 10.075 nőtlen és hajadon, 7376 házas, 1560 özvegy és 33 törvényesen elvált. Az anyanyelvi megoszlás a következő: 2924 magyar, 7434 német, 184 tót, 382 oláh, 3 kisorosz (ruthén), 138 horvát, 7874 szerb, 105 egyéb anyanyelvű; magyarul beszél 6469. Vallás szerint így oszlanak meg: róm. kat. 7429, gör. kat. 34, ref. 871, ág. h. ev. 1720, gör. kel. 8173, unit. 10, izr. 751, egyéb vallású 56; írni és olvasni tud 12.151. A város területe 19.577 k. hold, amely teljes egészében termékeny síkság. A terület legnagyobb része szántóföld, melyen valamennyi mezőgazdasági termény megterem, de főként a búza és tengeri, azonkívűl a szőlő és gyümölcs. Azelőtt sok erdeje is volt a városnak, de midőn 1880-ban csángó magyarokat telepítettek a városba, azok az erdőket kiírtották és mintegy 100 hold szántóföldet nyertek. Ma már csak a város alatt elterülő szigeten van kevés erdőség. A természeti viszonyoknak megfelelően a lakosság legnagyobb része őstermeléssel: halászattal, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. 1900-ban ezőgazdasággal, általában őstermeléssel Pancsovának 4155 lakosa foglalkozott. Az iparnak és kereskedésnek, különösen ez utóbbinak szintén már a hódoltság után nyomát találjuk. Ez időben Pancsova volt a réz, fa és gabona kereskedésnek úgyszólván a középpontja. Ugyanis a közeli bányák (Oravicza, Dognácska) réztermését idehozták tengelyen, itt rakták hajóra és innen szállították Budára, Komáromba és még tovább. Amikor pedig Pancsován a pestis dühöngött, a rezet Becskerekre szállították és itt rakták hajóra. A fát a Felvidékről tutajokon a Dunán szállították Pancsováig, honnan fuvarosok hordták szét a Bánságba. A malomépítésről 1727-ben találunk adatot, melyet a kincstárral való huzavona után a község épített föl és Menz nevű izraelita vett bérbe. 1728-ban már sörfőző is volt Pancsován 1449 szept. 6-án megengedték a Pancsova melletti mocsaras vidéken a salétromkészítést. 1890-ben iparral foglalkozott 5132, kereskedéssel 1804, 1900-ban iparral 5035, kereskedéssel 1952, lakos. Az összehasonlításnál azt látjuk, hogy az iparosok fogytak, a kereskedők pedig szaporodtak. Ez idő szerint főként a gabonakereskedés virágzó és a kisipar jelentékeny. Az 1910. év végén volt Pancsován 878 önálló iparűző és 529 önálló kereskedő. Az iparosok a következőképen oszlottak meg: vas és fémipar 58, gépek és közlekedési eszközök gyártása 40, kő, föld, agyag és üvegipar 11, fa és csontipar 52; bőr, sörte, szőr és tollipar 14, fonás és szövés 15, ruházati ipar 257, papirosipar 5, élelmezési és élvezeti czikk gyártás 122, vegyi ipar 7, építőipar 163, sokszorosító és műipar 13, szállodás, vendéglős, kávés, pálinkamérő és fürdő 121. A kereskedők megoszlása a következő: állat, mezőgazdasági és termék-kereskedő 83, fa, erdei termék, bányászati és ásványi anyag 21, vas és fémárú, gép, háztartási czikk, mű és hangszer 24, agyag és üvegipari készítmények 11, fa, díszmű és norinbergi árú, író és rajzeszköz 16, fonó, szövő és ruházati ipari termék 62, élelmezési és élvezeti czikkek 147, gyógy és vegyi árú 2, könyv és műkereskedő 8, zsibárús 7, vegyeskereskedő 8, szállító és bizományos 6, egyéb kereskedő (ág megnevezése nélkül) 16, az árúkereskedelem segédágai 118. A nagyipart a városi gázgyár, a sörgyár, Graumann Henrik gépjavító, vas- és faárú ipartelepe, a malmok és a téglagyárak képviselik. Pénzintézetek. Az ipari és kereskedelmi fejlettséggel együtt haladó hitelügy szintén magas fokon áll és a hiteligényeket a következő pénzintézetek szolgálják: Osztrák Magyar Bank, Magyar Leszámítoló és Váltóbank, Pancsovai Népbank, melynek Alibunár, Antalfalva, Bálványos, Dolova, Homolicz, Lajosfalva, Perlasz, Révaújfalu és Temeskubin községekben fiókja van; Pancsovai Kereskedelmi Bank és Takarékpénztár r. t., Szegedi Kereskedelmi és Iparbank pancsovai fiókja, Hivatalnok-egylet, mint szövetkezet, Pancsovai Hitelbank r. t., I. Pancsovai kerületi Földmíves és Iparos Takarék és Előleg-egylet, Pancsovai Hitelszövetkezet. Pancsova közoktatásügye fejlett és a népiskoláktól kezdve a középiskolákig számos különféle tanintézet áll a mindkét nembeli tanuló ifjúság rendelkezésére. Az iskolák a következők: állami főgimnázium, állami felső kereskedelmi iskola, állami polgári fiúiskola, állami polgári leányiskola, szerb felső leányiskola, hat állami elemi (alsó városi fiú, leány és vegyes, belvárosi fiú és leány és felsővárosi vegyes) és egy szerb elemi iskola. Az iskolák részletezése a közoktatásügyi fejezetben van. Egyházak tekintetében Pancsován az 1900-as évek elején volt római katolikus egyház; a hívek lelki szükségletét a minorita-atyák látták el. A lelkész Csütörtök Arnold dr. rendfőnök. Plebániai adminisztrátor Wild András dr. Segédlelkészek: Mahik Renard és Schwarcz Mihály. Görög-keleti szerb egyház; lelkészek: Stojsics Száva főesperes, Radulovics Dusán és Milosevics Sándor plebánosok, Davidovics Obrad főesperesi káplán. Ágostai hitvallású evangélikus egyház; lelkésze: Schwalm György. Ezeken kívül kisebb egyházak még a református egyház, melynek lelkésze Gacsal János és a görög-keleti román egyház, melynek Stroca János a lelkésze. Az izraetita egyház rabbihelyettese Goldgruber Salamon főkántor. Hivatalok, intézmények. Pancsován székeltek a következő hivatalok és intézmények is: Kir. törvényszék, kir. ügyészség, kir. járásbíróság, járási főszolgabírói hivatal, kir. adóhivatal, fővám- és sóhivatal, pénzügyőri biztosság, kincstári ispánság, erdőgondnokság, folyammérnökség, tanfelügyelői kirendeltség, határszéli rendőrkapitányság, közjegyzőség, posta- és távíró-hivatal, temesparti vasutállomás, a DGH. T. és a M. F. T. R. állomása. Itt székelt még a Pancsova-kubini folyamvéd és belvízszabályozó társulat. Pancsován a következő lapok jelentek meg: Délvidéki Lapok, szerkeszti Graber László dr. Határőr, szerkeszti Wittigschlager Lajos. Pancsovai Ujság, szerkeszti Hódy Antal dr. Dónau-Temes-Bote, szerkeszti Wittigschlager Károly. Gragyanin (szerb nyelven), szerkeszti Koszanics Nikola. A Pancsován levő egyesületek alapítási idejük sorrendjében a következők: Pancsovai Lövészegylet 1813, Gimnáziumi Önképzőkör 1861, Pancsovai Szerb egyházi Dalkör 1863, Pancsovaer Männergesangverein 1863, Első Ipartársulat 1865, Chevra Kadisha 1867, Pancsovai Gazdasági Egyesület 1869, Önkéntes Tüzoltó Egylet 1870, Izraelita Nőegylet 1873, II. Ipartársulat 1878, IV. Ipartársulat 1878, Pancsovai Vörös Kereszt Egylet 1880., Pancsovai Magyar Dalkör 1881, Pancsovai Vadásztársaság 1883, Ev. templomi Dalárda 1884, Pancsovai Gromon Dezső Magyar Nyelv Terjesztő Egyesület 1885, Pancsovai Társaskör 1886, Pancsovaer Gewerbe Gesangverein 1886, Venacz Szerb Dalkör 1886, Izraelita Dalegylet 1886, Pancsovai Ipartestület 1887, Korcsolyázó Egylet 1891, Lloyd Társulat 1892, Pancsovai Szerb Jótékonyczélú és Közművelődési Egylet 1893, Szerb Olvasó Egylet 1894, Pancsovai Szerb Női Jótékonyegylet 1894, Pancsovai Népkonyha Egyesület 1895, Halászok Önsegélyző Egylete 1897, Pancsovai Római Katholikus Nőegylet 1898, Pancsovai Vivó Egyesület 1901, Pancsovai Szerbajkú Földmíves Olvasókör 1902, Pancsovai Szerbajkú Ifjuság »Bizodalom« Közművelődési Egyesülete 1905, Pancsovai Kereskedő Ifjuság Egyesülete 1907, Pancsova és Vidéki Vendéglősök stb. Ipartestülete 1908, Pancsovai Lawn Tennis Club 1908, Pancsovai Iparegyesület 1908, Pancsovai Ifjusági Művelődési Kör 1908, Pancsovai Széchenyi Szövetség 1908, Az áll. tisztviselők országos egyesületének pancsovai köre 1908, Pancsovai Népkonyha és Népiroda Egyesület 1909, azonkívül a magyarországi munkás szövetség kilenc szakegyesülete.
Földrajzi koordináták:	+44° 52' északi szélesség, +20° 39' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Fényképgaléria:	Pancsova régi képeken Erzsébet tér Katolikus templom Deák utca Corvin utca Zsinagóga Zsinagóga Osztrák-Magyar bank Rákóczi utca Gőzfürdő, 1916 Gimnázium Ferenc József laktanya Sztarcsovai utca Bank Pancsova képekben Evangélikus templom Templom Templom Gimnázium épülete Községi bíróság épülete Főposta Elővárosi vasútállomás Vasútállomás Régi vasútállomás, ma múzeum Népkert Szélmalom Stevan Šupljikac vajda szobra
Demográfiák (7) Intézmények (8) Rendezvények (19)

Frissítés időpontja: 2011-12-02