Települések

	Palánka Település neve az ország nyelvén: Bačka Palanka Irányítószám: 21400 Körzethívószám: +381 21 Körzet: Palánka Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.backapalanka.org.rs/
Palánka környéke már a XIII. századbeli okmányok tanúsága szerint sűrűn lakott hely volt és a mostani határán különféle nevű helységek állottak. A Palánka nevet azonban, mely kerítéssel erődített várhelyet jelent, nem találjuk a török idők előtt, sőt a későbbi török defterekben sem fordúl elő. Az Ungarisches Magazin (IV. évf. 378. l.) említi ugyan, hogy Palánkát 1593-ban a török árokkal és sánczczal vette körül, 1599-ben pedig a keresztények felégették; azonban a helység, bár palánk volt, azaz bekerített erődítmény, a Palánka nevet aligha viselhette abban az időben, mert Lazius 1556. évi térképén a dunántúli Szerém-Újlak mellett kelet felé Nesth (ma Ilok és Nestin), s ezekkel szemben a bácskai oldalon Pesth és Keresztúr van említve. Így van ez Krekvitz 1685. évi térképén és egy 1596. évi térképen is. A Hevenesi-féle 1689. évi térkép szerint is Pest meg Keresztúr áll szemben a dunántúli Ilokkal. Mindebből következtethető, hogy ama Pest állott a mai Ópalánka helyén. Ezt a Pestet már 1486-ban oppidumnak, azaz mezővárosnak mondják, míg a török háborúkban el nem pusztúlt. 1519-ben Újlakkal (ma Ilok) szemben levő helyzete miatt Újlak-Pestnek is nevezik. A török defterekben Ilok néven találjuk felsorolva 1554-ben 2, 1570-ben 5, 1590-ben csak 8 adózó házzal, pedig nevezetes és népesebb hely lehetett, de a lakosok többsége hihetőleg törökökből s nem adózókból állott. A török kiűzetése után a császári táborkari mérnök Marsigli térképén 1690-ben már vicus Palánka (P. falu) van feltüntetve Ilokkal szemben. A Bács vármegye 1699. évi összeírás felsorolja Palánkát is, de ennek összeírását a katonaság megakadályozza, mert határőrvidéki katonai sáncznak volt kiszemelve, s 1702-ben határőrségi miliczia szervezetet kapott, és a dunai határőrvidékre osztatott be. Bács és Bodrog vármegyék rendezésekor 1717-ben Palánka Bodrog vármegyébe jutott, mely szept. 20-án itt gyűlést is tartott Új-Palánkán, mely katonai helység vagy sáncz volt s tulajdonképen Mandra pusztára volt telepítve. Lehet, hogy az itt említett Mandra pusztán valami régi zárda romja volt, s nevét attól nyerte. Ezt igazolni látszik az, hogy az út melletti leásásban sok tégla és embercsont található. E határőrök igen sokat hatalmaskodtak s a környék nagy kárára terjesztették ki hatalmukat. Igy a keresztúri bíró is panaszkodik 1728-ban, hogy Kerekity és Tamana nevű pusztájukat és Illova puszta felét tőlük a katonák elragadták. A határőrök népes, betelepített pusztái voltak: Bulkesz, Kerekity, Visinda, Plavsin-szállás, Bicsanszky-szállás, Szmolynarovics, Uros, Rajkov-szelo, Knesevity-szállás, Miskov-szállás és Zlatno-glavacz. Nem voltak benépesítve: Ilovának fele, Pavlovácz, Mandra, Lyubisity s még mások. Hasonló hatalmaskodásról panaszkodik a vármegye 1731-ben is. - 1740 körűl, mint a palánkai katonai sánczhoz tartozó 9 puszta, a következő nevekkel soroltatik föl: Mandra, Rajkova, Uros, Visenda, Kerekity falu, Thamana, Csortaklia, Vulkesz falu és Lublisics. - Palánka a dunai vagy szerémi határőrvidékbe tartozott, s annak feloszlatásakor Palánka is megszűnt katonai sáncz lenni s egy 1745 július 1-én kelt királyi rendeletre polgárosíttatott s a vármegyébe csatoltatott. Ugyanez év október 1-én a megjelent királyi vegyes bizottság 107 családfőt talált, a kik közűl csak négy akart továbbra is katonáskodni, 14 pedig táborban volt távol. A hivatalos átadás október 23-án ment végbe. 1747 nov. 8-án a vármegye új adóösszeírást tartván, Palánkán mindössze 119 adózó személyt talált, kik mindannyian szerbek voltak. 189 ökör, 187 ló, 189 fejőstehén, 655 méhkas volt birtokukban. 1754-55-ben oppidum (mezőváros) előnévvel szerepel. Cothmann kamarai biztos 1763-ban itt járván, Palánkát a legnépesebb szerb falvak egyikének mondja, melynek díszes temploma, s oly nagy határa van, hogy azon három nagyobb falu is elférhetne. De sok helyen talált jókora műveletlen területet is. A falutól messzire elnyúló pusztákon a távolság miatt annyi szállás van, hogy azok maguk is külön kis falvaknak látszanak, a hol az emberek állandóan kint laknak. Minthogy ezáltal a földesúri és regále-jövedelmek károsíttatnak, valamiképen reá kellene a népet bírni, hogy önálló falvakat alakítson külön-külön bíróval. 1764-65-ben németek is telepedtek le Palánkán, némely adat szerint már 1754-ben is volt itt telepítés. Az új lakosok nem éltek békében, mert a nyelv, a vallás és a szokások különbözősége miatt folytonos viszályban voltak a falu szerb lakosaival. Ezért 1770. május 28-án a királyi kanczellária elrendelte, hogy az ópalánkaiakat és a németeket a vármegye különítse el. 1770 szeptemberében Kruspér Pál kamarai adminisztrátor is kéri a vármegyét, hogy a palánkai határt: Vizinda, Sztublina, Keresztúr pusztákat a szerbek és a németek között arányosan ossza fel. Szerb volt akkor 251 gazda és 7 zsellér. A németek szegényebbek s csak 77 házuk volt, mivel nem igen foglalkoztak földmíveléssel. A Kovács-féle 1768. évi kamarai mappán a palánkai határnak érdekes tagozásával találkozunk. A palánkai határban a helységtől keletre Cséb mellett van Keresztúr puszta. Egy falu régibb helye is fel van tüntetve Palánkától keletre a Duna partján. Keresztúr fölött, Csardaklia és Joszinacz mellett nyugatra van Stublina puszta. Palánka fölött van Pavlovacz-erdő, ettől, nyugatra Popina-suma (erdő), ismét nyugatra Szalovacz mocsár, tovább nyugatra a bukini határban levő Lyubisity puszta mellett Rajkovoselo (1880. katonai térképen "Rajkov-erdő" néven). Popovától fölebb kelet felé van Ilova szállás (1880. katonai térképen Sredna-suma van Ilova s az alatta levő Pavlovacz helyén), s ettől keletre Tamana mocsár (1880. katonai térkép Zagrada erdő alatt). Ilova felett terűl el Bucsánszky-szállás. Obrovácz határa mellett kelet felé van Trnovácz (1880. katonai térkép Trnovacska-suma), e mellett keletre a paragai úton Uros-szállás, tovább Obrvo sáncz (1880. katonai térkép, Thürkenschänzel.) Trnovácz fölött van Visinda vagy Velity puszta, ennek alsó részében egy régi templomhely, fönt pedig egy kis falu: Plavsinszállás. Ettől keletre Kerekity (kis falu), jobban keletre a már említett Stublina 133puszta terűl el. Ópalánka 1770-ben veszített területéből, a midőn határának egy részét elvették a külön telepített róm. kath. németek számára. Ekkor származott az új község Uj-Palánka néven melytől megkülönböztetésűl a régi helységet Rácz vagy Ó-Palánkának is nevezték. 1775-ben már előfordúl Ó- és Uj-Palánka elnevezés is. Ó-Palánka nemsokára ismét veszített terjedelmes határából. Az üres telkek betelepítésére (6 2/4 sessio és 125 láncz rét) ismét németeket hoztak ide 1786 május és júniusban, ezzel megalakúlt a harmadik Palánka, a mely Német-Palánka nevet kapott. 1800 után annak csak három utczája épűlt a Duna felé, a hova csupa mesterembereket telepítettek. Itt ma sem lakik más jóformán, csak mesterember. Szintén 1786-ban vétetett el Palánkától Kerekity és Plavsin-szállás. Az 1790. február 12-én kelt helytartótanácsi rendelet szerint az itt lakó németekkel a szerbektől el kellett különíteni két külön helységbe. De úgy látszik, csak 1807-ben keletkezett a már meglevő két Palánka között a harmadik Palánka: Német-Palánka. Most e három helység annyira összeolvadt, hogy csak utczák választják el egymástól, sőt az utcza egyik oldalán csak németek, a másikon csak szerbek laktak. A hátramaradt földekből alakíttattak Kerekity és Metkovics puszták. Ópalánka a vármegye kérelmére 1826-ban megkapta a vásárjogot és mezővárossá lett. Lakossága, akkor túlnyomóan szerb és kevés német volt. Czéhei 1840-ben kaptak szabadalmat, így a szűcsök, vargák, kovácsok, lakatosok, szabók stb. A gör. kel. templom 1795-ben épűlt. Ópalánka első pecsétje 1774-ből maradt fenn. Ópalánkától félórányira Bulkeszi felé egy körűlbelűl nyolcz holdnyi terjedelmű földvár van. A község földesura 1848. előtt a királyi kincstár volt, s főhelye volt az egyik bácskai kamarai uradalomnak. Most nagybirtokosok Dungyerszky Gedeon dr. és a község. Az 1900. évi népszámlálás szerint volt Ópalánkán 5586 lélek, 1039 ház. Anyanyelv szerint 3964 szerb, 855 német, tovább kisebb számmal tót, magyar és horvát. Vallás szerint 3981 gör. kel., 870 róm. kath., 617 ág. ev., továbbá 3 gör. kath., 111 izr., 4 ref. A község határa 10,942 kat. hold. Ópalánkán van az európai hírnevű Michels-kenderáztatótelep és kötélfonógyár, mely 500-600 munkást foglalkoztat. Vannak téglagyárak, két pénzintézet, és néhány egyesület. Postája, távírója, telefonja és vasúti állomása Palánkán. Határában vannak az Ópalánkai szállások. Vidéke egész temetője az elpusztúlt helységeknek. Ezek közűl hatnak az emlékét tartották fenn az oklevelek. Igy: 1. Örös, vagy Erős 1403-ban a Szántai Marhártiak birtoka. 1412-ben az Örösi családot is itt találjuk. 1431-ben az Örösi Nagy, a Kepes és a Deres családok előneveként van említve. 1486-ban, Marhárti Jakab elhalta után, a Nagybicseiek kaptak rá királyi adományt. Ekkor a Lekcsei Sulyokok is igényt tartottak e birtokra, de 1489-ben lemondottak róla. 1486-ban a Porkoláb család is részbirtokos itt. - 2. Jánosfalva. 1455-ben szerepel a Lekcsei Sulyok család birtokaként. - 3. Lengyel vagy Lengel, már 1308-ban szerepel a Lengyeli nemesek nevében. 1408-ban a Garaiak kapnak rá királyi adományt. 1412-ben az Örösi család is birtokosa. 1455-ben Nagyvölgyi Lászlót iktatják itt be. 1522-ben még szerepel a dézsmajegyzékben, de azután nyoma vész. - 4. Molnosfalu 1418-ban a Csigerdiek birtoka, melyet a Garaiaknak adnak el. 1520-22-ben még előfordúl a megyei dézsmajegyzékben. - 5. Tamanya, vagy Tamana, 1327-ben a bácsi káptalané. 1334-ben az érsek elcseréli más birtokért. - 6. Tittes, 1403-tól 1467-ig a Szántai Marhárt család birtoka. Későbbi sorsa megegyezik a szintén elpusztúlt Erős községével, melyről más helyen van szó.
Földrajzi koordináták:	+45° 15' északi szélesség, +19° 24' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Fényképgaléria:	Palánka képekben Palánka régi fényképen - utcarészlet Régi képeslap Palánka látképe Katolikus temető és Szent Rókus-kápolna Pravoszláv templom A városi múzeum épülete A könyvtár épülete
Demográfiák (7) Intézmények (2) Rendezvények (0)

Frissítés időpontja: 2011-12-05