Települések

	Pacsér Település neve az ország nyelvén: Pačir Irányítószám: 24342 Körzethívószám: +381 24 Körzet: Topolya Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.pacir.rs/
Már az 1409-es Rég, Bakoch és Chamokla határjárásában, mint szomszédos helységek vannak megemlítve Páris, Vanna, Pachér és Szentmárton Bodrog vármegyében. 1462-ben Mátyás király az akkor Csongrád vármegyéhez számított Bajmokot s ennek egész környékét, így Pacsér falut is anyjának, Erzsébetnek adományozta. Egy 1481. évi okmány szerint Mátyás király Bodrog vármegyei Boroth, Báál, Kakuch, Apátitelke és Pacsér nevű birtokokat, melyek azelőtt Borothi Bíró György birtokai voltak, Markos Péter és Marhártszántói Jánosnak adományozza. 1504-ben Pacsért ismét említik Bodrogban vármegyében (Csánki). 1509-ben Pacsér Török Imrének birtoka, ahol kúriája is volt. 1520-ban ismét fel van sorolva Pacsér a Csongrád vármegye dézsmajegyzékében. Az 1580-82. évi török defterek Pacsér falut 16 adózó házzal sorolják fel a szabadkai nahijéban. Az is fel van jegyezve, hogy 1678-ban a pacsériak a kalocsai érseknek 7 forint 50 dénár harácsot adtak. A XVIII. század elején Nagy- és Kis-Pacsér pusztákat a királyi kincstár Peacsevics Györgynek és Parcsetics Antalnak adta bérbe, de 1726-ban a zombori határőrök magukhoz ragadták. Az 1740-es években is ide tartozott, mint lakott puszta, sőt az ott élő embereknek állítólag 1733-ban plébániájuk is alakult. 1750-ben ugyancsak mint pusztát Merkovics Márk, a szlavóniai határőrség vicekolonellusa bérelte. 1752-ben már mint falu szerepel Bács vármegye adólajstromában, és pedig 104 forint hadiadó és 20 forint vármegyei háziadóval, de azért a következő évben mégis csak praediumnak (puszta) van említve. 1756-ban 150 forint az adója. 1757-ben szintén pusztának nevezik, de rajta nemesek is laknak. 1763-ban Cothmann, a bácskai telepítések előmunkálatával megbízott kamarai tanácsos, azt írja Pacsérról, hogy ez a kincstárnak legnagyobb pusztája a Bácskában, melyet a zomboriak 1000 forintért tartanak bérben. Talaja elég termékeny, de csak a hosszúra terjedő völgyben lehet vízre akadni. Azért a terület magasabb részeit új erdőültetésekkel kellene értékesíteni, a völgyet pedig katolikus magyar családokkal telepíttetnék meg. Minthogy a völgyben jó víz s termékeny föld van, nemcsak a népes falu élhetne meg, de számos marhát is tarthatnának; s közhaszon is válna ebből, mert, míg most Csonoplától Szabadkáig semmi falu vagy ház nincs, a közbeeső új falu az átutazók nagy kényelmére volna. A pacséri szerbeket Sztanisics pusztára kellene szerinte áttelepíteni. 1766-ban a kincstár Zomborral, a mely Pacsér pusztát bérben tartja, szerződést kötött, mely szerint Zombor három év alatt 40 családot tartozik a völgybe telepíteni. Az 1768. évi kamarai térkép a völgyben a mai falu fölött egy régi templom romjait tünteti föl. A pusztát Zombor bérli évi 100 forintért. Az egész puszta területe 463 telket, azaz 18537 holdat tesz ki. Az 1770-es évek elején a falu a vármegyei adójegyzékben 35 telkes gazda, 45 ház és 60 egyéb adótárgy után összesen 116 dikával (adóegység) volt megterhelve. A falut 1774-ben is Zombor bérli és zomboriak is telepednek oda. 1775-ben szerb pásztorok telepdtek le itt s 44 lakóházuk volt. 1777 elején az itt lakó szerbek minden engedély nélkül templomot építettek. 1780-ban a zomboriak Pacsér s Ómoravica pusztákon legeltetik marháikat. Igy van ez 1783-ban is. 1786-ban Ürményi kamarai adminisztrátor meghagyja a vármegyének, hogy a pacséri szerbeket Szent-György napjáig úrbérileg el kell rendeznie. 1786-ban Pacsérra és Ómoravicára nagykúnsági református magyarok telepedtek le; többek közt Kisújszállásról 338, másfelől még több család jött, ezek a szerbek által lakott régi falu mellett délkeletre új falut alakítottak s egyházilag szervezve telepedtek le. 1788 november 12-én Pacsérról felsőbb rendelettel 110 miskolci család hazájukba visszaküldetett. 1791 elején az ó-pacséri magyar lakosok a föld rosszasága s helyi egyenetlenkedések miatt Paragára akarnak átmenni. Az 1791-ben vályogból épített református templomhoz 1797-ben cintermet kerítettek el, s 1810-ben tornyot építettek rá "kőtéglából". Mai díszes templomuk 1833-35 között épült fel. A római katolikusoknak 1824-ben alakult önálló plébániájuk s ekkor építettek templomot is 22×11 m térfogattal, amelyet 1854-ben restaurálták. Anyakönyvei 1825-től vannak. A hívek száma 1803-ban 26, 1908-ban 670. Adminisztrátorok: 1826-40 Ledniczky Antal, 1841 Répásy Mihály, 1842-50 Maison Jakab, 1851-53 Kapcsándi János. Plébánosok: 1854-65 Mészáros Ignácz, 1866-77 Bóbics Károly, 1879-94 Hoffner János, 1895 óta Bárány Gyula. 1800-ban a királyi kamara Pacsért 118.000 forinton eladta Odry András alispán, Koronay József táblabíró, Rezsny János, Császár Nándor, Kászonyi, Potskai Sándor, Szucsics János és József vármegyei főügyész, Horvát Mihály főszámvevő, Vojnits Antal főbíró, Huszár Károly és Elek, Tocsek Mátyás, Polyák és Mattyasovszky uraknak, akik nagyobbrészt itt helyben laktak is. Az övék volt a múlt század derekáig. 1844-ben nagyobb birtokos volt itt Csillaghy Sámuel is. Különben a Császár, Odry, Pocskay, Rezsny, Szucsics, Tocsek és Csillaghy családok e községről kapták pacséri előnevüket. Heksch "Die Donau" című munkája szerint egy Kalmár István nevű pacséri születésü pesti hivatalszolga új vallásos eszmékkel foglalkozván, 1854-ben Pacsérra toloncoltatott s itt alapította az addig még ismeretlen nazarénus vallási szektát. Pacséron az 1900. évi népszámlálás szerint 1057 házban 4784 lélek lakott. Anyanyelv szerint volt 3198 magyar, 1346 szerb, 174 német, 66 egyéb. Vallás szerint 2467 ref., 1301 gör. kel., 791 róm. kath., 180 egyéb keresztény és 75 zsidó. A község határa 13.987 kat. hold. Most nagyobb birtokosok özv. Vojnits Lukácsné és báró Vojnits István. A község lakossága temetkezési, kiházasító egyesületeket és két kölcsönös segélyző szövetkezetet tart fenn; 1907-ben az Országos Központi Hitelszövetkezet keretében virágzó hitelszövetkezet alakúlt. Van két szikvízgyár és két tejtermelő szövetkezet. Pacsér községnek 1848 előtti időből két címerpecsétje ismeretes. Az elsőn egy husvéti bárány zászlóval (ez a lakosság kúnsági eredetére mutat) felette korona, alatta három egymás mellett levő halomból 3-3 kalász emelkedik ki. Körirata: "Sig. Poss. Batser. 1790." A másik ugyanazzal a képpel, de a következő körirattal: "Bacser Helység. 1836." Pacsér egy országos vásárt tart, van itt posta és távíró. Vasúti állomása kettő is van; egyik a szabadka-bródi vonal mentén van "Bácsér" elnevezéssel, ez személyforgalomra berendezett hadikitérő. A másik a szabadka-gombos-palánkai vonalon Pacsér néven. Ez rakodóállomás is. A Szabadka-Bácsszőlős vasútvonal 1869-ben épült ki, 1895-ben a Bajmok-Bácskossuthfalva vasútvonal, ezt követte a Szabadka-Cservenka útvonal, majd 1908-ban a hódsági vasútvonal kiépítése. Az I. világháború után Pacsér a Szerb-Horvát-Szlovén királyság része lett és a trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Topolyai járásához tartozott. 1941-ben ismét Magyarországhoz csatolták. Az április 11-én bevonuló magyar katonák állítólag 16 helyi szerb polgárt gyilkoltak meg. A háború után a háborús bűnöket kivizsgáló bizottság 11 helyi magyar polgárt talált ebben bűnösnek, és halálra is ítélte őket. 1944-ben a szerb megtorlásnak 200 helyi magyar esett áldozatul. A tömeges kivégzéseket a Bajmok felé vezető úton hajtották végre a 8. Vajdasági Brigád 3. zászlóaljának katonái. 1991-ben 3309 lakosából 2169 magyar, 736 szerb, 150 jugo, 99 bunyevác, 2002-ben pedig 2948 lakosából 1766 magyar, 864 szerb, 68 bunyevác, 55 jugoszláv, 45 horvát, 29 cigány.
Földrajzi koordináták:	+45° 54' északi szélesség, +19° 26' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Fényképgaléria:	Pacsér Pacsér régi képeslapon Pacsér régen Református templom Pacséri utca
Demográfiák (7) Intézmények (4) Rendezvények (15)

Frissítés időpontja: 2011-10-24