Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. június–július) 6–7. szám, 353–468. p.

Kardoss Tilda: Arcképemre

Tudom: a képem tűzre vetni nem lesz lelked,
csak elkerülöd majd a szobát ahol felszegezted,
mint gyermek a rémet, ha ajtó mögé zárja.
És nem mered megnézni, mert tudod, mindent érzett,
a papír, a szívem helyén pirosan keresztülvérzett.
S a kép majd él, és mereng; tűnődik
a furcsa gyáva csöndön, míg a másik szobában
szegény fájduló betűim sziszegnek a lángban.

És forró este lesz majd. És vágyat perzselve vágyba
kigyúl az ágyatok mind a négy sarkán…
piros sebet sebre csókoltok egymás ajkán…
és túl a falon a képről elindul egy mosoly;
az ajkakról leválva gyöngyösen-szépen
a pengő pizzicato bepereg az ajtórésen…
mint elejtett ezüst, úgy gördül a halk kacagás…
a szíved rémülten föllüktet: apró gyászdobon vert riadás,
s hogy a kép most nyomban belépjen
elfehérült szemmel halálra váltan várod –
és megdermed a karod –, és nem tudod megölelni a párod.