Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. június–július) 6–7. szám, 353–468. p.

Kardoss Tilda: Telihold

A hold, a hold…
híg mosolyával csak bandukolt
a felhőbokros égi mezsgyén,
és a felé esdeklő fák hegyére
szerelmesek föltartott szívére
szirupos-enyhe fényt locsolt.

A hold, a hold…
felpüffedt képe rézvörös volt,
és úgy csüngött a felhők rongyán,
mint torz arcú, bomlott lampion
valami szörnyű hajrás dáridón
részegen a vértől, ami szuronyok hegyéről folyt.

A hold, a hold…
most sápadt és egykedvű holt
úszik csak egyre, úszik végtelen
a felhőhínáros égi vízen
végtelen-közömbös asszonytetem,
kinek mindegy: mi lesz, mi volt…