Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. június–július) 6–7. szám, 353–468. p.

Ha most meghalnék, úgy mennék el innen,
mint aki előtt nem maradt titok,
még annyi sem, mellyel a másvilágon
angyalok előtt takarózni fog.

Pőrén állok hát, mint a földi dolgok,
melyeknek titkát kileste szemem,
és minden titkok tudója én, mégis
titoktalanul itt szégyenkezem.

Szégyenkezem, és állok szemlesütve
az Úr előtt, ki egy kérdést adott
a férfihűségről, s feleletül csak
közönyös, hideg homlokom ragyog.

És a gyóntató, néma, hosszú csendben
Ó tovább kérdez: Kivel?… Hol?… Mikor?…
A kérdés megborzongat, és az emlék,
az emlék tüze bennem újra forr…