Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. június–július) 6–7. szám, 353–468. p.

Az ő világuk egész más világ,
mint azoké, kiket a déli nap
a verőfényes Duna-partra csal,
hogy divatból mutassák magukat.

Úgy hevernek a parti köveken
hanyatt fekve, foltosan, mint a zsák,
s félig nyitott szempillán keresztül
nézve is látják, mily szép a világ.

A felhőtlen eget s a hidak
magasba szökő karcsú íveit
az egymás után elmúló napok
hiábavalósága közt lesik.

A boldog, édes henyélés között
tán azt sem hallják gyomruk, hogy korog,
mert éhségük a biztató meleg
nap tanácsára meghunyászkodott.

Kész bosszúság asszonyféle, ha jön,
és lábhegyével ébresztgeti az
alvót: – jó ember ezt a csomagot
nem vinné el? – s a jó ember pimasz

mozdulattal hátat fordít, s morog.
Mert az álom könnyebb, mint a málha!
a napsugár meg meleg takaró;
ki törődik csomagos bajával

másnak – amikor vízen és napon
úgy él az ember, hogy szinte ragyog
a napfénytől kikalapálva, és
nem emel a munkának kalapot.