A halott nap plasztikája ég bennem, mint kihalt csillagfény halovány rezgése.
És nekem most az estelőben élő és világos minden.
Én most az ég sárga égésének énekelek,
és éneklek
a messzi esti fények halk táncának,
és a selyemnek, az alkonyok kék selymének,
és belégöngyölöm fáradt idegeim
és a csöndes színek beteg karikáit.
Ó,
íme az óra, mikor láthatatlan kéz hasít
a lomha felhőzet méhébe,
és mikor a város setét meredélye megett
vörösen sikolt elő az újszülött.
Az égi korsókból holdfény csurog alá.
Az emberek pedig vértől, bortól és pálinkától ittasak,
mikor a fák hárfáin a szél zenél,
és mikor a gyerekek játszadoznak – kék mécsesekkel,
vértől, bortól, pálinkától ittas emberek
bádogzenével menetelnek
a harcba.[326]
A templomokban most orgonák búgnak,
az asszonyok az érkező Istenfiáról dalolnak.
És hatalmas, szürke seregek hömpölyögnek,
és óriás, háromszín zászlókat cipelnek.
Élükön Krisztus mosolyra fittyent, rémes,
véres fejével.
És én – ki a kék alkonyi selyemnek dalolok,
és az esti fények halk táncának,
és ki az újszülött Teliholdat köszöntöm
ebben a borús, bús, enyhe-ritka ködben –
köszöntlek Téged, Krisztus Feje.
A hatalmas háromszín zászlón:
és hosszan-hosszan álmodom a minden-életek tudatát,
és a mindent átfogó álomra gondolok hosszan-hosszan.
Ó, mégis van valahol egy szent valaki,
ki mindezt tudja,
– ki tud erről a zűrzavarról.
S ő szintetikus húrt hord a szívében.
Én hiszem: Ez a húr egyszer pengeni fog,
s az embermilliárdok majd himnuszt dalolnak,
és ezek a fájó-zengő sejtelmeink,
melyek most az estelőben vajúdnak,
és ezek az ittas, szürke seregek,
s a menet asszonya, a bús orgonák,
az Anyag-harmónia refrénjét zengi majd!
S ezek a halálra feszített ácsok pedig,
kiknek lekaszabolt fejeit a zászlókon cipelik,
és a véres ebek, tisztek és mészárosok:
ők mind felolvadnak a szent zenében,
és vérben fuldokolnak fejszés kezekkel –
fényes unokáink pedig barbár-szülte refrént
énekelnek majd: az anyag Harmónia fényes röfrénjét.
A halott nap plasztikája ég bennem, mint kiutalt csillagfény halovány rezgése,
és nekem most az estelőben élő és világos minden. [327]
Fordította: Dudás Kálmán |
Fejlesztette: GAS Softwares