Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. május) 5. szám, 289–352. p.

Kolozsi János: Nova Europa

Milan Ćurčin valóban friss hangú, új, európai szellemet árasztó folyóiratának áprilisi száma emelkedett szempontú, nívós cikkeket közöl, amelyek megadják a Nova Europa igazi, nemes értékét.

A bevezető sorokban a szerkesztő mélységes fájdalommal közli, hogy kénytelen a szerkesztőségen kívül álló, érthető okok miatt megszüntetni azt az ankétot, amelyet a belpolitikai kérdések tekintetében kezdett, bár tudatában van annak, hogy milyen nagy jelentőségű volt a lapnak az a fáradozása, hogy az ország belső, mardosó problémáit komoly hozzászólásokkal megvilágítsa.

Katarina Stanković a politikai atmoszféráról elmélkedik, és a háború utáni politika erkölcsi nívójának állandó süllyedésére mutat rá mint korunk egyik szimptomatikus tünetére.

Milan Pribičević cikke a belpolitikai problémákról átütő jelentőséget ad a Nova Europa áprilisi számának. A politikus a délszláv eszme régi harcosaihoz hűen magyarázza a horvát- és a parasztkérdést, amely szerinte egy és elválaszthatat[351]lan. A belső kérdés egyben nacionalista kérdés, mert a horvát probléma dominálja, a másik kardinális kérdés pedig a szociális-földműves kérdés. A horvát kérdés Pribičević szavait idézve ebben rejlik: „A nacionalista kérdés lényege a szerb-horvát viszony, s joggal nevezhető horvát kérdésnek, tekintettel arra, hogy a horvátok elégedetlenségének a kifejezése. A szociális kérdés pedig az ország nyolcvan százalékának, a földműves osztálynak a helyzetéből adódik, és a másik húsz százalék vonatkozik csak a gyáriparra, a kereskedelemre, a bankokra.” Milan Pribičević egyben megoldásokat is ajánl. Ezeket írja: „A problémákat az igazság, őszinteség, igazságosság és szabadság, de semmi esetre sem az erőszak útján kell rendezni.” Aztán hozzáteszi, hogy most a szerbiai szerbeken a sor, hogy cselekedjenek, és elősegítsék a belső problémák megoldását.

Aleksije Jelačić dr. a mai Németország urairól ír, akiket jósoknak nevez, és behatóan foglalkozik Alfred Rosenberg fajelméletével, Željko Lederer dr. pedig Svájc, a békés, megértő, hallgatag kis ország külpolitikájának irányait vázolja, majd befejezésül a szerkesztő, Milan Ćurčin cikke következik a Srpska Maticáról és az általa kiadott Letopis című irodalmi folyóirat nívójáról, íróiról, értékéről. Mindenekelőtt vitába száll azokkal a Beogradban élő Srpska Matica-tagokkal és barátokkal, akik legutóbb megállapították, hogy Stič Vasa elnökké való megválasztásával a Letopisba bekapcsolódtak azok az írók is, akik távol élnek a Vojvodinától, és szerintük az volna a helyes, ha a Matica munkája nemcsak Novi Sadhoz volna kötve, hanem távolabbi vidékeken is kisugározná jelentőségét. Ugyanekkor – hivatkozik a Nova Europa szerkesztője bizonyítékokra – dr. Nikola Milutinović, a Srpska Matica főtitkára azt írta a Glasban, hogy a Srpska Maticának soha nem volt kimondottan tartományi jellege, és a Letopis íróinak nagyobb része nem volt vojvodinai. Majd a főtitkár hozzáteszi, hogy ugyanakkor a Matica támogatóinak többsége vojvodinai, és ezzel igyekszik visszautasítani azt a szemrehányást, hogy a Letopis főleg vojvodinai problémákkal foglalkozik, hiszen adottságából ered a rendeltetése. Ezekkel a megállapításokkal száll vitába a Nova Europa szerkesztője, és éppen azt veti a Letopis szerkesztőjének a szemére, hogy a lap nem viseli magán eléggé kifejezően a vojvodinai jelleget. Azt kívánja, hogy többet foglalkozzanak a vojvodinai problémákkal, méghozzá elsősorban vojvodinai írók bevonásával. A Letopis semmi esetre sem jelenthet konkurenciát semmilyen irodalmi lapnak, a legkevésbé a beogradi Književni Glasniknak, és Ćurčin kemény hangú bírálata azzal ér véget, hogy nem kell szégyellnie a Maticának, hogy főleg vojvodinai rendeltetését igyekszik kihangsúlyozni, mert ez a feladata, ez a kötelessége.