Jézus, ha megsebez a harag:
láthatnak-e téged?
Sajgó homlokodról, ha rokkanva
otthon leteszed, mi éget – dicsfényed?
Tudom, leszakítod te is, amint én
homlokomról sokszor kalapom.
És magára hagyod magános fényén
valamely elhagyott zugon.
Vagy mikor fájdalmas tulajdon neved felejted,
görnyedten, fázva, halott szavakon:
leütsz-e véle asztalodra kegyetlen,
hogy megrendítse szobád haragod?
Tudom, csak virrasztasz magadban,
tudom, hogy hangtalan magadat hallgatod…
És nemde, Jézusom, kívánod az irtózat
sötétjét, hol dicsfényed kioltod.
Fordította: Kristály István |