és tekinteted
meleg bársonyán – mint
két párduckölyök –
együtt heverésztek:
a szenvedély és
az álmos nyugalom.
Szép két kis állat;
egyet játszani
milyen jó volna
veletek, ha most
játékos kedvvel
közétek lecsapnék.
Játsszunk tehát! Két
kicsi vadócom, két
barna állat: két
sötét szemem! De!…
Kettőtök közül
melyiket simítsam?…
Azt-e, amelyik
langy simogatásra
kéjjel elomlik,
s aztán megremeg?
vagy azt, amelyik
forró szenvedélyek
tűzétől hajtva,
kéjes csattogás közt
véresre marná
keskeny kezemet?
…Csókolj meg, kedves:
a veszélyt akarom!… |