Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. május) 5. szám, 289–352. p.

Hegyen járok most, oly fehér
lélekkel, mint a téli táj,
De nem vagyok magam: a szél,
fáradtan kísér, meg-megáll.

Biztatjuk egymást: csak tovább,
a csúcs felé kell szállni most;
a csúcs felé, ahol a láb
már szűzfehér havat tapos…

S ahogy a hegyre törtetőn
két versenyfutó – vágtatunk,
érzem: lassan kihagy tüdőm,
és egyre fárasztóbb az út.

Hé, bolond szél, ne fuss, megállj!
én ezt a versenyt feladom…
látom komorló éveim
számát a sziklafalakon.

Gazella lába kellene,
hogy szökdeljen e szirteken;
vagy olyan könnyű, ruganyos
lábak, mint amilyeneken