Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. május) 5. szám, 289–352. p.

Hétszáz lelket terelt be az Isten
kicsi nyájadba, tiszteletes úr,
hogy hétszáz lélek szűzföldjében, itt
dolgozz láthatóan s láthatatlanul.

Szegényen élsz, mert kicsi a falu,
de hétszáz lélek nagy-nagy hatalom,
s mivel nem töprengsz földi jók fölött,
hétszáz lelked van, s uralkodsz azon.

Hétszáz lélek! Óh, milyen küzdelem
uralkodni egy lelkemen, mi van,
mikor földi dolgoddal vesződöm
a szenvedélyek rossz óráiban.

Mégis, tereld a hétszáz lelkeket
a legjobb útra, mit isteni Ujj
mutat neked, hogy nyájaddal együtt
az Úr kedve szerint megigazulj.

Látod, én is lelkekkel törődöm,
csak nálam kicsit nagyobb a család;
pár milliószor hétszáz lélek él
a földön együtt, s ez a nagyvilág.

Éjt és napot egybevetve őrzöm
a sok-sok lelket, amely nyugtalan,
mert rossz álmából épphogy ébredez
a magyar világ és a nem magyar.

De költő dolga mindig strázsa volt,
és családja volt az egész világ,
s ha háború jött, gyilkos puskaport
átkozott el, hogy ne hulljon a nyáj.