Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. április) 4. szám, 225–288. p.

Ez a könyv európai szenzáció. A német könyv eredeti címe: Jesuiten, Spiesser, Bolschewiken. A múlt évben jelent meg, de már decemberben a magyar és vele egyidőben az angol fordítás is elhagyta a sajtót. Jelenleg a francia, lengyel és olasz kiadás van előkészületben.

A regény szerzője, Erik Kühnelt-Leddihn mindössze huszonnyolc éves, ősi német lovagi családból származik, egyéni stílust és technikát teremtett, európai hírű újságíró, aki az Uráltól a Gibraltárig, a Fjordoktól Kréta szigetéig egész Európát bejárta, sőt ma is járja. A jó riporter éles szemével, zseniális eszével és nemes szívével figyel meg mindent. Nyelvtudása bámulatba ejtő. A német, angol, francia mellett jól beszél magyarul, oroszul és japánul. De egyéb tudása is méltán váltja ki csodálatunkat. Teológia, földrajz, etnológia, politika, szociológia lépten-nyomon egy modern kis lexikon alaposságával vetődik tudatunk mezejére. S az íróról még csak annyit, hogy az új katolikus nemzedék egyik büszkesége, legreményteljesebb élharcosa.

A regény a mindennapi, lázas, lüktető, küzdelmes élet valóságainak és a mély hit meg szeretet által megtermékenyített képzelet színes képeinek változatos keveréke. A legkülönbözőbb színű, alakú és nagyságú kövekből mint harmonikus egész áll előttünk a csodálatos mozaik: az Actio Catholica!

„A katolikus front, a fekete front, ez az én legújabb „komplexusom.” Tegnap láttam egy kommunista tüntetést. Két csoport találkozott, összeszorított ököllel üdvözölték egymást, és azt kiáltották egymásnak: „Vörös front!” A fekete front azonban sokkal szélesebb. Itt van bennünk és körülöt[285]tünk. Úgy fekszünk az életben, mint valami sáros lövészárokban, váll váll mellett harcolunk, előttünk pedig fekszenek az összes sárkányok: az anyagiban való öröm, a megalkuváshoz és renyheséghez való hajlam, materializmus, liberalizmus, az állam istenítése, individualizmus, ,,Übermensch”-sznobizmus, szóval: mindazok a filozófiai és politikai jelenségek, melyek ellen kétezer év óta kétségbeesetten küzdünk, és amelyeket egyre jobban és jobban a sarokba szorítunk. Az ellenség azonban nemcsak előttünk fekszik, hanem bennünk is. A front tehát kettős. Minden keresztényellenes eszmének előőrse, filiáléja, raktára van bennünk, és szakadatlanul arra akarnak rávenni bennünket, hogy szökjünk át, hogy mi, akik fáradtak, éhesek, szomorúak vagyunk, adjuk meg magunkat. Szünet nélkül folyik ez a harc, éjszaka az álmok pergőtüzében állunk, nappal tombolnak a kísértések, ordít az ellenséges propaganda, csalogat a föld, és közben bensőleg kiaszunk, ingadozók leszünk, elárulnak, és tőrrel leszúrnak bennünket. A legszomorúbb pedig a dologban az, hogy valamennyien csak részlet vagyunk a nagy harcban, csak a végtelen lövészárok egyik szakaszának egy-egy harcosa; nem látjuk soha a végeket. Valamikor a pergőtűzben megszülettünk, valahol beállítanak a frontba, harcolunk néhány évtizeden keresztül, és aztán valamiképpen elpusztulunk ismét a pergőtűzben.” Ennek a gondolatnak színes feldolgozása, logikus bizonyítása, éles spectruma ez a regény.

Az első könyvben lepereg előttünk a katolikus Berlin látképe, a katolikus imperializmus viaskodása német módon, német arányokban, erőteljesen.

A második könyv a Szovjet Tanács köztársaságok Szövetségének szenzációs filmje. Mert szinte peregnek a szemünk előtt a bolsevista Oroszországot a legjellemzőbben szemléltető állapotok éles rajzai.

A harmadik könyv a teljes hazatérés szívbe markoló érzékeltetése.

Találkozunk ebben a regényben az emberrel az élet minden skáláján, találkozunk a nő legkülönbözőbb típusával, a szerelem erőteljes pszichológiájával; elméletek, eszmék harcával és diadalával.

Élő és letűnt nagyságok vagy epigonok nevei karakterizáló jelentőséggel fordulnak mindig elő.

Sem a kritika, sem a bő tartalmi ismertetés nem célja soraimnak. Csak a jugoszláviai, könyveket olvasó értelmiség szíves figyelmét szeretném ráirányítani erre az igazán értékes, konstruktív irodalmi termékre.