Rajtad semmi sem szertelen, semmi sem hibás,
a lényed: világos, tiszta számadás,
mit számtudós keze gonddal rubrikáz.
A lelkedben vonal vonalhoz talál,
az arcod semmi más: hibátlan ovál,
a szavadban pontos óramű jár.
A szemed szöggé vert kovácsolt acél
lát, néha néz, de sohasem beszél,
a szótáradban kihúzva: érzés, szeszély,
A tetteidet titkos gépezet méri,
és gesztusodnak nem szabad jobbra térni,
ha gépagyad jónak balra véli.
Te formátlannak látod, hogy valaki csókol,
és érthetetlen nyelven szól az, aki bókol,
te így érted csak: vonal és ábra tettből és szóból.
Nyílegyenes utcák, kisepert terek,
mértani egyenes és mértani kerek,
meg egy nagy szegletesben kicsike szegletek:
erre kell gondolnom,
s mint aki torz–furcsát lát, mosolyognom,
ha csak a nevedet kimondom. |
Fejlesztette: GAS Softwares