Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. április) 4. szám, 225–288. p.

Kardoss Tilda: Tavaszi vers

Különös tavasz ez, testvér,
orvul jött, és nagy ereje majd letepert.
Az idén kiöntött a Duna, testvér,
és furcsa járásúak a fellegek:
jönnek-terelődnek busa nyájak,
fekete pásztor hajtja keletről éjeken,
rekedt vihartülökben jajok sírnak,
és asszonyok vajúdnak végtelen…
De reggelre fehéren izzik a fény!
s a szél cibálta fák hegyén
rügyek fakadnak: bátor holnapok!
Testvér, én rohanok
valami hegyre kiállni
s irtóztató nagyot kiáltni:
Emberek!
hogy ráznám fel őket, hogy kibomlana a szavam,
mint ostor fölöttük:
Emberek!
– – – – – –
Különös tavasz ez, testvér,
nyitott szemmel alszanak,
és süketek.