Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. április) 4. szám, 225–288. p.

A magyar művelődés munkájában félszázadra visszatekintő társaság ezüstkoszorút adott Teneked.

Az első koszorút abból a sorból, amiből majd évenként a mi tájunkon élő írók egyikét tüntetik ki. A tollnak azt a munkását, akinek a magyar irodalom felvirágoztatásán érdeme lesz.

A Stari Bečej-i Magyar Népkör igazságosan döntött, amikor e jelképes ajándékot Tenéked ítélte.

Az első ezüstkoszorút Te érdemelted meg!

*

Amikor zászlónk Szenteleky kezéből kihullott, nem hajoltál le érte. Könnyező szemekkel állottál ott, és a megtépett lobogót nem Te emelted fel. Erre Tenmagadat érdemesnek nem tartottad. Halott vezérünk munkájának nagyságától áhítatos alázattal telten nem is gondoltál arra, hogy örökébe lépj. Irodalmunk megszaggatott zászlóját mi, hitedben társaid emeltük fel, és nyomtuk a kezedbe.

A tövises munkát vállaltad. A vezérséget nem. Mint ahogyan Szenteleky sem volt vezér köznapi értelemben. Erkölcsi ereje és lelkisége emelte őt mások fölé. Halála után mi aggattuk rá a kétes értékű vezér jelzőt. Te sem születtél olyan vezérnek, mint akik ezért a rangért küzdenek. Hited bensőd mélyéből fakad, amiért is nem értesz a vezetés elengedhetetlen engedménytevéséhez, a megalkuváshoz.

Kemény törzsű fa vagy, amit vihar derékba törhet, de nem hajlíthat meg.

Jókor jöttél, szükség volt Tereád. [225]

Természetedből fakadó cselekedeteid, adottságaid, irodalmi nézeteid, ítéleteid, művészi munkád rövid idő alatt is éreztetik már jótékony hatásukat.

Igaz, keserves és göröngyös az utad. Sárral hajigált egy sereg tévelygő, és egy-két Tevéled egyívású is félreértett. Láttam fájdalmadat, nyugtalanságodat és férfias fegyelmedet.

Tévedhetsz Te is, mert ember vagy, nagyon emberi. De tiszta vagy, és jóhiszemű. Társaidat elismerő. Magányosságban élő hívő vagy, aki hangyaként munkálkodsz kevés ráérő idődben a magyar műveltség nagy, ragyogó épületén. Életedet őrlő gondjaidat zabolázva, pihenődet áldozod fel kultúránknak.

Egyetlen igaz béred: szent hited.

És íme, látod, áldozatos életed megértésre talál. Ott tartunk már, hogy a mi meddőnek tartott ugarunkból az elismerés és a méltánylás ezüstlevelei hajtottak ki. Azokat koszorúba fonva Tenéked nyújtották.

Ennek a népkörnek a mi tájunkon nagy jelentősége van. Akkora, mint másutt a régi veretű, híres irodalmi társaságoknak. A Stari Bečej-i Magyar Népkör nagy múltjához maradt méltó, és érdemeit öregbítette, amikor Téged tüntetett ki.

Te meg tudod becsülni a Magyar Népkör nemes gesztusát, és ezáltal az ezüstkoszorúnak becsét és értékét Te adod.