Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. március) 3. szám, 145–224. p.

Az élet arany trombitáján
a búcsúzok, dalát fúvom.
Völgyekbe bágyad lassan, árván
bércekre zengő indulóm.

Szemem kiégett a gyönyörtül,
fáradt a szám, kezem, fülem,
és egyre lázad, égre hördül
sok vérpiros, sötét ütem.

Tüdőm se bírja. Nyomban éj lesz,
s mégis olyan vad-szenvedélyes
a vágyam, ez a korcs titán.