Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. március) 3. szám, 145–224. p.

Sírj, őszi vers… Sírj, mindkét szemem,
sírj, őszi koncert, zengő zeneverseny.
Most itt az ősz, és én vagyok az ősz,
és régi bútól vemhes újra versem.
Beteg az arcom, beteg a dalom,
az elmúlást sápadva szomjazom,
az életet, mely már csak félig élet,
a hervadt holdat és a sírt
s a hűs napot, mely a holdnál sötétebb.

Beteg vagyok, szépségektől beteg,
nem is vagyok más, egy beteg poéta.
Ha egyet nézek, elfakul a fény,
és ferdül a nap, mint a hold karéja.
Ha kettőt nézek, hullik a levél,
és föltámad az, aki rég nem él.
Ha hármat nézek, az erdőn keresztül
szél száll, és kiszakad a köd,
és a világ fázódva összerezdül.