Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. szeptember) 5. szám, 277–352. p.

Czakó Tibor: Óra nincs a házban

Menekülni a jelentől végzetesen emberi,
Ha az óra mutatója a tiktakját veri,
Csók, csalódás, csönd a múlté,
Az emlékezetből kihullté.
Szobám falán óra nincs.
Virradatkor a napsugár beköszön,
Delelőjén nekem is jut fényözön,
Ha felhő jön – úgyis jól van – boruljon,
Szobám falán óra nincs.
Zsebemben se ketyeg nekem semmiféle szerkezet,
így is eljutok, amerre kevés ember érkezett,
Járok-kelek, könyvet lelek,
Könyveimben önmagam,
Kell-e vajon bérenc szolga,
Aki váltig egyre mondja,
Drága időm elrohan.
Szobám falán óra nincs.
Ó – ha örömben, gondolt elűzve,
Pazarul élnénk, mint ezelőtt.
Ó, ha ne tudnánk, hogy idegben, vérben
Több mikróba van, mint azelőtt.
Ó – bár ne hallanánk béklyónkra hullva,
Kivégzés lesz huszonnégy óra múlva.
Siess élni… huszonnégy óra múlva…
Szobám falán óra nincs.