Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. február) 2. szám, 65–144. p.

Évek során, e hullámzó bazáron,
hol dőzsöl és rikít sok tarka szín,
és áll a zűrös, furcsa pantomim,
a drága csendet itt hiába várom.

Fájó szívem hát hűs szonettbe zárom,
mert forró lánggal égeti a kín,
hadd oltsa el a jambus és a rím,
míg átvisz majd a túlsó partra Kharón,

hol lengnek imbolygó, néma lelkek,
kik Léthé–vízben felejtésre leltek –
és odaát már semmi, semmi sincs.