Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. február) 2. szám, 65–144. p.

Október napja téli fényt adott,
csak messziről, a horvát sík felől
– mint hirtelen gáztámadás –
gomolygott a felhők gerillacsapatja.

A Sljeme tetején
megborzongtak a tölgyek és platánok,
és idegesen zúgtak a fenyők.

Az ötórai autóbusszal jött a hír,
leejtettem a fejem: hihetetlen,
s egészen jól láttam a két szemét,
mosolyát arcán s az ismerős kabátot.

Ez van belőle, ez maradt nekem.
Most már hiába nyitod ki a szád,
hiába mondod, ki se hiszi el,
s a halott ott megfagyott mosolyával
száz szódra is csak egy nemmel felel.