Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. február) 2. szám, 65–144. p.

Nem szavakat, nem formát, de lelket
Áll már a mű, s tartósabb, mint az érc,
piramisok fejénél magasabb,
maró eső és mardosó szelek,
idő hatalmas árja: semmi se
ronthatja többé semmibe. [93]

Nem halok meg, tagadom a halált,
lényen, jobb része bizton megmarad,
hírem veri a Capitolium
masszív s mindennel dacoló falát,
Róma örökké zajló fórumát,
folyók, hegyek és tengerek szavát

Költő voltam, és ember: semmi más,
görög módra verseltem emberi
örömről, szenvedésről egyaránt.
Múzsa, fejemre viruló babért…
kiérdemelte azt szegény szívem,
hadd vegyen el a méltó pályabért!