Ejhaj, szomszéd, múlnak az éveink,
s hiába vágsz te jámbor arcokat,
a ráncok rémes ostromát
megállítani nem tudod.
És a keserves és keserű halált
nem szelídítik meg a könnyeid,
háromszáz napig sírhatsz egyfolytába,
hiába minden, sej, minden hiába.
Hiába rágódsz, jajgatsz, könyörögsz,
nincsen segítség, és nincsen menekvés,
király és koldus egy irányba tart,
vár már a túlvilági part.
Hiába lógsz a csatasorból el,
nem szállsz hajóra, sem a zeppelinre,
óvod a tested a fúvó szelektől,
nátháddal ágyba bújsz, és azt hiszed,
pár aszpirinnel bizton megmenekszöl.
A másvilág bő kapuja kitárt,
már mohón várja a te érkezésed,
feleségednek, gyermekednek adien,
elbúcsúzhat, és mindened már másé.
Borod, ne félj, lekortyintja majd,
hiába dugtad, zártad hét lakattal,
s házacskádat (azt hitted, örökös
lakásod, balga) feldúlja vígan
a kapzsi és röhögő örökös. |
Fejlesztette: GAS Softwares