Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. január) 1. szám, 1–64. p.

Vaskos, gépírásos, cirill betűs iratköteg fekszik előttem. Madách Imre: Az ember tragédiájának fordítása. A fordító: Vladislav Jankulov, püspöki helynök és kerületi esperes Novi Sadról. A Madáchról szóló, elmélyülő előszót a fordító fivére: dr. Borislav Jankulov írta.

Előveszem Madách könyvét, s az első szinből idézem az Úr szavait:

„Be van fejezve a nagy mű, igen,
A gép forog, az alkotó pihen,
Évmilliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát újítni kell…”

S összehasonlítom Vladislav Jankulov fordításával:

„Dovršeno je evo, golemo delo, da,
Stroj silan okreče se, a tvorac odmara.
I vrtiće se dugo oko osovine,
Miljon leta proći dok treba nastane
Da točku zub s' izmeni, da stroj ne zastane…”

Jovan Jovanović Zmaj is lefordította a tragédiát. Az ő szövegében a fordítás így hangzik:

„Ostvarena je mis'o, koja se svesvet zove,
Mahina se već kreće, i tvorcu odmor gove.
Jaka je kolu ovom, jaka osovina,
Popravka neće trebat' mil'jonma godina…”

A magyar szöveg tömörségét szerbben nehéz volt visszaadni. Zmaj, a szerb szókincsgazdagság nagy búvára és kimerítője szabadabb fordításhoz menekült. Jankulov, a modern szerb nyelv kitűnő ismerője a harmadik és negyedik sorban körülírást alkalmaz, de az első két sor fordításában sokkal hozzásimulóbban adja vissza a költői sorok magas hangját, meg szabatosabb is.

Egyébként itt adjuk kivonatosan Mladen Leskovacnak, a kiváló, vajdasági származású esszéistának s Ady legjobb méltatójának kritikáját:

„Jankulov »Az ember tragédiájá«-nak lefordításával hatalmas munkát végzett. Egyes helyeken szinte csodálatos, hogy mily erős dikcióérzékkel és virtuozitással költötte át a szöve[63]get. Különösen később nem egyszer kényszerült rá, hogy elővegye az eredetit. Inkább azért, hogy lássa, miként fordított, s nem azért, hogy mit akart mondani."

„Mindaddig, míg az Ön kéziratát olvastam, többet gondoltam a fordítás s nyelvünk nehézségeire, mint Madách eszméire – írja, hozzá intézett levelében. – Az eredeti szövegbe való betekintésem teljesen az ön fordítását igazolta. Sőt enyhén fejeztem ki magamat. A primitív régiességet, s Madách éles és fanyar nyelvi tömörségét inkább érezni lehet, mint definiálni. Madách komoly, sötét, hősi dikcióját Ön megérezte, s kifejezésre juttatta, annyi ösztönösséggel s a kifejezések oly költői tisztaságával, hogy az egyes részekért én személyesen mélyen hálás vagyok Önnek.”

Mladen Leskovac is összehasonlította Jankulov fordítását Zmajéval, s ezeket írja:

„Hogy van az, hogy Önnek oly fényesen sikerült ott, ahol Zmaj középszerű munkát végzett?…”

Megállapítja, hogy Zmaj nyelve Az ember tragédiájának fordításában több helyen lágy, édeskés, s mondatai ott, ahol kellene, nem eléggé tömörek.

„Nincs az Ön Madáchában semmi mesterkélt, s ez az Ön művének szépsége” – írja levele vége felé.

„Minden ember, aki szereti a költészetet, az maga is költő” – fejezi be véleményét.