Folyóiratok

Kalangya, V. évfolyam (1936. január) 1. szám, 1–64. p.

Most már látom, hogy hegyi rabló
sötét lelkével le-lecsaptam
az éveimre, s eléltem őket
ragadozó, vad indulattal.

Mi következzék?… Szánjam-bánjam
Csókszomjamat s a lesben állást?
Dehogy! Megáldom az ösvényeket,
ahol kívülem úgyse járt más.

S ha az évek fehércselédek, (?)
bizony, kegyetlen uruk voltam:
nem cicomáztam szalaggal, gyönggyel,
sokszor járattam őket rongyban.

Lám, most mégis nyugtató nyárban
itt van minden szorgos cselédem;
már harmincnégyszer vetettünk, és
most aratásra készülünk éppen.

Behordjuk az esztendők érett
gabonáját, gyümölcsét rendre,
hogy áldott évek termése ízén
ízleljenek a végtelenbe