Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. december) 7. szám, 481–576 p.

Elmerülni a lélek, a vallások, a babonák rejtelmeiben: egyike a legizgalmasabb és legérdekesebb feladatoknak. Az emberi öntudat megnyilvánulása, a születés és halál, valamint az öntudatnak a halál utáni sorsa kezdettől fogva izgatták az embereket. Az öntudatra ébredt ember megdöbbenve állott meg a halál jelensége előtt, és kétségbeesett kísérleteket tett arra, [564] hogy megkerülje, kiküszöbölje a világból. Ösztönösen segítséget keresett a halál ellen minden oldalon, és mert a felfoghatatlan természeti jelenséget az emberi ész fegyverével nem tudta megsemmisíteni, olyan fegyverhez folyamodott, amely – miként az ellenség is – a számára tulajdonképpen érthetetlen volt. Ez a fegyver a hit. Így született meg az emberi értelem számára felfoghatatlan és lehetetlen elmúlás ellen szegezett „Credo quia absurdum” – hiszem, mert lehetetlen – jelmondat, amely egyszersmind a tisztán érzelmi alapokra fektetett hitnek a csúcspontját is jelenti.

*

Denis Saurat, a londoni egyetem tanára, a hírneves valláskutató ezzel a könyvével megkísérelte, hogy átfogó képet adjon a vallások történetéről. A kísérlet csak részben sikerült, mert a könyv első része valóban alapos ismertetést nyújt a történelem előtti és az ókori népek vallásainak fejlődéséről. A könyv második része, amely a kereszténységet, az iszlámot, a brahmanizmust és a buddhizmust tárgyalja, már nem sikerülhetett annyira, mint az első, mert a szerzőnek olyan óriási anyagot kellett feldolgoznia, aminek csak a megközelítőleg helyes és kimerítő ismertetésére is köteteket kellett volna fordítania.

*

A vademberek, az ősemberek vallásáról szólva Saurat rendkívül érdekes megállapítást tesz. Szerinte a vadak hitében teljesen hiányzik az összefüggés, a logika. Babonáik és vallásaik minden rendszer nélkül bonyolódtak össze, és tudós legyen a talpán az a kutató, aki rendszerezni tudja ezt a homályos babonatömkeleget. Saurat megállapításai alapján az olvasó azt a tanulságot vonhatja le, hogy mennél inkább fejlődik az ember értelme, és ezzel kapcsolatban mennél műveltebb lesz az ember, annál több az összefüggés a vallásban. Annál kevesebb a természetfölöttiség, az érthetetlen a hitében.

A vademberek vallása olyan összekuszált és olyan változékony, mint a tenger fenekén nőtt korallok és füvek, növények. Ha egy tudós tízévenként megvizsgálja ugyanazon vad vidék népének vallását, minden alkalommal változott vallási – babonás – felfogással találkozik.

*

Hogyan viselkedik a teljesen vad és fejlődésben elmaradott értelmű ember a halállal szemben? Erre vonatkozólag Saurat felettébb érdekes feleletet ad. Melanéziában Rivers angol tudós vadembereket talált, akik nem tudtak különbséget tenni az élő és holt ember között. Éppúgy, mint ahogyan a századokkal ezelőtt élt európai nem tudott a test vérkeringésé[565]ről, ők sem képesek megfigyelni a lélegző test és a teljes mozdulatlanságban fekvő, sőt oszlásnak indult test közötti különbséget. Mégis észrevették, hogy az emberi test bizonyos állapotban (a halál után) már nem alkalmas a cselekvésre, és ennek az állapotnak a megjelölésére a varázslójuk a „met” szót használja. Ha a varázsló a beteg emberre kimondja, hogy „met”, akkor őt is szabályszerűen eltemetik, mintha halott lenne.

*

Talán a legérdekesebb és legtanulságosabb az, amit Saurat az egyiptomiak vallásáról írt. A régi Egyiptom a többi ókori nép tudósainak megállapítása szerint – a világ legvallásosabb népe volt. Egyiptom gazdag földjén hamar rendkívül magas műveltség fejlődött ki. Ezzel együtt gyorsan virágba borult a vallási kultúra is. Mivel Egyiptom a természettől fogva zárt ország – sivatagok és tengerek veszik körül –, sem kereskedő osztálya, sem a katonasága nem fejlődött ki annyira, hogy versenytársa lehetett volna a hatalmas papi rendnek. Így Egyiptom történetében az emberi istenekkel és az állatokból istenekké vált vérszomjas lényekkel és a babonák millióival elképzelhetetlenül átszőtt vallás szokatlanul nagy szerepet játszott. Az író-tudós biztos kézzel vezeti át az olvasót az egyiptomi vallások tömkelegén, és a tényeket, a megtörtént eseményeket úgy csoportosítja, hogy az olvasó aránylag tiszta képet alkothat magának Egyiptom életéről, és értékes tanulságokat vonhat le.

Ha az ember elmerül a régi babonák és vallások tömkelegében, megdöbbenve eszmél arra, hogy az évezredekkel ezelőtt élt ember vallásos hite milyen közel áll a mai homo sapiens gyermekkori elvont elképzeléseihez, amely csakúgy, mint az ókori ember hite, ezernyi ismeretlen rémtől való félelemből táplálkozott.

Az újkori vallásokat a szerző – mint már említettük – hihetőleg az aránylag szűk könyvterjedelem miatt csak felületesen, elnagyolva ismerteti.