Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. december) 7. szám, 481–576 p.

(Athenaeum, 1935)

Érdeklődéssel vettem kezembe ezt a könyvet, nemcsak azért, mert szerzője ifjúkori barátom, akivel az ifjúság hajnalán pár évet töltöttem együtt, nemcsak mert egy nagy irodalmi tekintély örökös,e s mert a színházi irodalom világában kivételes sikerekre tekinthet vissza, hanem azért is, mert novelláskötettel jelentkezik, oly műfajjal, amelyről sokan azt hiszik, hogy idejét múlta. Kiadók mondják, hogy a közönség a regényt szereti, s inkább olvas háromkötetes regényt, mint rövid novellát. A Hunyady Sándor könyvéből azt látom, hogy a novella él, s élni fog tovább is. Valamikor Lovik, Herczeg, Heltai, Cholnoky mesteri műveket írtak, egy-egy novellájuk megragadta az olvasót, s hosszú időn át foglalkoztatta. Az idők megváltozása, az élet terhesebbé válása, az izgalmak fokozódásai, a megélhetés nehézsége, a kenyérkereset gondjai okozták, hogy az olvasó elkívánkozik a körülötte levő dolgoktól. Figyelmét másfelé kivánja terelni, narkotikum kell neki, hogy gondolatait erősen lekösse: más miliőbe vágyik, mint amelyben él, hosszú időre el akarja terelni figyelmét önmagától, gyökeres átalakulást akar saját gondolataiban elérni: mentalitását, figyelmét, lelki éghajlatát akarja megváltoztatni, ezért [562] keresi a regényt, amely nagyobb dimenzióival, szélesebb kereteivel erre alkalmasabb, mint a novella. Ezeken a novellákon rögtön látni, hogy gyakorlott kezű, rutinos író tollából kerültek ki. Biztosan ragadja meg mondanivalóját, látja és hallja azt, amit az olvasóval közöl. Csupa jól karakterizált, markáns alak: ha az ember találkoznék velük, felismerné őket személyesen is. Az első novella egy meleg emberi érzéstől áthatott, szociális helyzet- és lélekrajz, amely szinte párolog az átélés melegétől. Egyszerű, közvetlen, meleg és megrendítő. Kis keretei dacára is hatalmas!

Helén és Eliz inkább teoretikus elgondolás, színpadra gondolt bonyodalom, aminthogy majdnem minden novellában felbukkan a színpadi szerző frappáns fordulatokat produkáló, dinamikus ereje.

Az Angol ruha kedves ötlet nagyobb pretenziók nélkül, a környezetrajz itt is kitűnő, élethű és hiteles.

A Havasi levegőn az első novella párja. Tele van humánummal, mély emberi szolidaritással. Megírása pompás, az ember maga előtt látja a divatos tátrai szanatórium egész belső életét. Ez is bővelkedik színpadra kívánkozó fordulatokban.

A fog kedves, meleg humorú história a pubertás rejtelmes világából, eredeti, ötletes és emberi.

A lovagias ügy a humor és félszeg tragikum finom keveréke, okos és megértő mosoly.

A marosvölgyi kastély kitűnő, fűszeres írás, szinte sugárzik belőle a régi konzervatív házak intim belső élete.

A háromorrú Bethlen gróf útitársa: érdekes környezetrajz, humoros anekdota, egy új Pató Pál kacagtató fényképe.

A Don Juan mosolygó életbölcsesség fanyar humorral, egy megértő életnézés szelíd kacagásával.

A katasztrófa ismét a pubertás korából való, könnyű, kerekded elbeszélés, sok őszinteség és nyílt bátorság van benne.

A János bácsi humoros novella, a film és elbeszélés keveréke, kitűnően megrajzolt alakokkal, főleg az öreg csirkefogó figurája plasztikus.

Az erény útjai és a Sallangos négyes kisebb anekdotaszámba mennek. A Bakaruhában pedig igazi, erős novella, az elbeszélő művészet legszebb értékeivel: frappáns fordulatokkal, pontos környezetrajzzal és finom lélektani háttérrel.

Ha az ember a novellákat egybeveti, azt látja, hogy a szerző sok értékes írói tulajdonsággal rendelkezik. Van elbeszélőkészsége, tud mesélni, érdekes és színes. Sok érdeklődéssel fordul a közelmúlt érdekes figurái felé, néhány pompásan megrajzolt erdélyi férfifej bizonyságot tehet erről. Erős tónusa van, egyszerre szemlélteti az embert, a levegőt, amelyben él, a környezetet, melyből kisarjadt. Szereti a konzervatív mágnásvilágot, a férfias, sűrű vérű figurákat, az indulatos, makacs, bikatermészetű embereket. A férfiakat jobban rajzolja, [563] mint a nőket, jobban szeret velük foglalkozni nyilván gyermekkori emlékek hatása folytán, amikor közelről látta őket, s az élmény frissen rakódott le benne. Szinte azt lehetne mondani, hogy a férfiak inkább erdélyiek, hegyvidékiek, a nők inkább alföldiek. A férfiak gyermekkori ismerősei, a nők az ifjúság és a férfikor kezdetéből valók. Bármint is áll a dolog, egy bizonyos: Hunyadi kedves és kellemes elbeszélő, amit tollára vesz, az érdekes, s megérdemli, hogy az ember figyelemmel kísérje.

Stílusa szabályos és egyenletes, kimért és nyugodt mondatai vannak. Komponálókészsége elsőrendű: ami nála történet, az logikusan következik, nem érezni nála semmi erőltetett taktikát, tud érdekes és frappáns lenni anélkül, hogy az ember nála a kiszámítottság vagy az íróasztali rafinéria eszközeire gondolna. A fordulatos helyzetek komponálása a gyakorlott kezű színpadi írót juttatja eszünkbe. Közte és alakjai között van egy bizonyos távolság: messziről nézi őket, mert így látása s az előadás hatása is perspektivikusabb. Annyi bizonyos: akármihez nyúl, akármit közöl velünk, abban benne van a született író közelről érezhető s könnyen konstatálható tehetsége. Érdekes meseszövés, rutinos elbeszélőképesség, könnyű, gátlás nélküli közlési képesség, egyenletes stílus, pózmentes, közvetlen leírási mód, alapos emberismeret, élethű és pontos környezetrajz, szellemes és logikus komponálótehetség, egy, a világ dolgait sok jóindulattal szemlélő, nyitott szemű ember okos mentalitása: mindezek olyan tulajdonságok, amelyek elismerést és megbecsülést érdemelnek. Hunyady Sándor ma divatos író. Én a divatos írókat nem szeretem. Az olyan írókat szeretem, akik a halhatatlanságnak írnak, nem a divatnak. Akik nem egy, aránylag szűkebb kör ízlését szolgálják, hanem az emberiségét. Hunyadynál azonban másról van szó: itt egy robusztus, vérbő írói tehetség felkeltette maga iránt az irodalmi körök és a közönség együttes érdeklődését. Külső sikerei kellemes ráadások, belső sikerei az őszinte írói tehetség jogos eredményei. Megérdemli, hogy olvassák és szeressék.