Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. december) 7. szám, 481–576 p.

Mint a fehér virág.
Repülni, elszállni messze volna jó.
Egész nap csöndesen hullott a hó,
Hisz nagy a világ.

Repülni messze, a hópilléken átal,
Mint könnyű lepke,
És szólni hozzá, mint egy édes, lágy dal,
Halkan epedve.

Egész este halkan hullott a hó.
Úgy havazott.
Szerettem volna valakit látni,
De nem jött. Sötét az út.

Az ég fehér, a hó meg egyre hullik.
Havas a táj.
Hogy fáj, ha nem jön az, akit vártál,
S az éj leszáll.