Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. augusztus) 4. szám, 210–279 p.

A német települések története antropogeografiai, etnográfiai és filológiai szempontból kiaknázatlan terület. Gazdag jutalmat ígér a vele foglalkozónak. A kutatók között – úgy szakértelemre, mint a tudóst jellemző lelkiismeretességre-első helyet foglal el Lotz Frigyes tanár, kinek munkássága a német települések történetének megírása terén a lelkiismeretes kutató példája lehet. Csak azért említem a következő adatokat, hogy némi fogalmat nyerhessünk a végzett munka méreteiről: Lotz 350 szekicsi telepes család történetét kutatta, melyek húsznál több helyről vándoroltak be a Bácskába a XVIII. század végén, Mária Terézia és II. József idejében. „Sok türelem, szorgalom és lelkiismeretesség kell az ilyen munkához, mert minden adatot pontosan, megbízhatóan és eredeti okmányokkal kell alátámasztani.”

Lotz Frigyes nemcsak az eddigi kutatók eredményeire támaszkodik (Jansz, Mornan), hanem alaposan ismeri a XVIII. századvég földrajzát, történelmét, különösen a telepesek származási helyének földrajzát és történelmét. A felhasznált irodalom nem egy ritka művet mutat: Widder: Geogr. Beschreibung der Kurpfalz I–IV. Frankfurt 1786–88., Fabri: Handbuch der neuesten Geographie. Halle, 1784. Haid: Ulm und seine Gebiete 1786. Büsching nagy földrajza. XVII. K. 1786. Brünn etc. A kutató azonban eredeti forrásokra támaszkodik. Lotz átkutatta a tele[269]pülők származáshelyeinek irattárait, megfordult az ulmi városi levéltárban, ahol gazdag adathalmazra bukkant. Kutatott Freiburgban, Regensburgban, Frankfurtban, Speierben, Münchenben, Wiesbadenben, Darmstadtban etc. etc. Felhasználta a szekicsi egyházi anyakönyveket, a községi levéltárat, a bécsi udvari levéltár települési jegyzőkönyveit 1784–1786-ból, az ulmi városi tanács jegyzőkönyveit 1785–1786 és a kivándorlókkal foglalkozó iratokat 1700 és 1802-ből. Az ulmi házassági jegyzőkönyveket 1784–1786-ból stb.

Fáradsága gazdag termést adott. Szekics német telepesei hálával tekinthetnek Lotz Frigyesre, mert neki köszönhetik családjuk származási helyének pontos megállapítását. Csak illusztrációképpen említem a következő példát:

„Adolf család. A család Dossenheimból származik, Zabern kerületből, Elszászból. János Péter telepes, aki a szekicsi halálozási anyakönyv adatai szerint 1807-ben, 68 éves korában halt meg, 1739-ben Dossenheimban született. Szekicsen a 44. szám alatt lakott. Az 1785-i települési jegyzőkönyv adatai szerint Adolf Péter Weyerből, Lützenstein (Zabern kerület, Elszász) feleségével és négy fiával vándorolt be. Ez az Adolf Péter azonos János Péterrel, akit az anyakönyvek szintén Péternek neveznek. A felesége Margit volt, született Scheer. Jakab volt a legidősebb fia. Adolf Mária Magdalena asszony, ki 69. életévében hunyt el, 1817-ben, szintén Dossenheimban, Zabern kerületben, Elszászban született”, és így tovább, az Altpeter család, az Andre család, az Anschützök stb., stb.

Mikor röviden áttekintettük Lotz Frigyes több évi munkásságának eredményét, önkéntelenül fölvetődik a kérdés: – hát a magyar telepesek honnan jöttek a határőrvidékre, mikor települtek stb., stb.?

Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekkel a magyarok nem érnek rá bíbelődni. [270]