Folyóiratok

Kalangya, IV. évfolyam (1935. december) 7. szám, 481–576 p.

Arató Endre: Klapanciák

Pisztolylövés kastélyok termein,
melyre felzeng mind a boltozat,
s fogvacogón megcsörren az üveg:
úgy hullámzik át a lelkemen
a sértésed,
mit meg nem érdemeltem.

II.

Mint őrült marcona
gladiátor, üvölt, recseg,
sziszeg, hörög a harsona,
a zápor harsonája.

III.

Az eső sokrétű szövetét
hajlítja, hajtja, gyűri, lengeti,
kuszálja, mint morcos gyerek,
a szél,
az október éber szele.

IV.

Már rég nem írtam le e szót: szeretlek,
idézem édes ízét a nevednek,
nevetnek rajtam, egy kicsit se bánt.
Játszom veled, neved ejtegetem,
a szerelmemet rejtegetem,
milyen dallamos, mindennél édesebb,
melegen csengő, játszi kedvű nóta:
Zsuzskám, Zsuzsó, pici Zsuzsu, Zsóka.