A tudomány fénye a bizonyíthatóságon túl kialszik,
De a bizonyíthatóságon felül is van: élet.
Az ember életében ez a fény.
Intelligenciának mondják, mi bizonyíthatatlan,
mi mint simogatás robban az igaz szavakban.
A tudomány törvénnyé lesz: civilizáció –
gép, kenyér, autó, ruha, rendőr, rend –
de az intelligencia megment s felfedez,
meglátja, amit a rend elfelejt:
Az embert.
*
A kultúra a civilizáció hitele.
A civilizáció büntet, a kultúra felemel:
A rendbe békét ültet, a tudásba hitet –
Az értelem emelőrúdját csak kultúra bírja el.
*
A harmóniát nem lehet kiszámítani…
Goethe, Rodin, Semmelweiss, Rembrandt,
Tolsztoj, Beethoven és Spinoza –
hangnak, színnek, szónak, kőnek és anyának
és gondolatnak alkotói.
Egy szóval több, egy kalapácsütéssel kevesebb,
s már összeomlott a harmónia, az alkotás, a költészet.
*
A kontárnak nincs bélyege.
Tudja, de nem érzi a szabályt.
Vagy innen marad, vagy átlépi a határt.
A kultúrát nem lehet megtanulni – de élni: kell!
*
A civilizáció csak jog. A kultúra felette a mérleg.
Nem tud az alkotni, ki nem éli a harmóniát –
a magát hozzáadás gyöngédségét –
a maga kicsiségében a végtelen egészet.
*
Az egész ember mindig vállalja a részét…
Mint a kicsi gyerek a szívében dobogó életet,
miről nem tud semmit, és mégis akarja,
pedig tán bölcsője sincs, és elhagyja az anyja.
De benne van az újjászületés öröme –
minden alkotás örök bélyege…
S van-e szebb akarás, mint az élet?
S szebb újjászületés, mint mikor él a gyermek?!
*
Hiszem a verset… |
Fejlesztette: GAS Softwares